Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Kiss József: Tóth Gáspár, Petőfi "mecénása" : egy jeles polgári magyar szabómester a reformkorban és a forradalomban = Gáspár Tóth, Petőfis Mäzen : ein herrvorragender bürgerlich-ungarischer Schneidermeister im Reformzeitalter und in der Revolution 241-286
S az volt derék, ha verselék I Ujjam megdermedt a hidegben, És akkor mire vetemedtem? Hát mit tehettem egyebet? Égő pipám Szorítgatám, Mfg a fagy végre engedett. (Egy telem Debrecenben) 3 * Vörösmartyra tehát csak az a feladat várt, hogy a Kör tagjait meggyőzze: jó ügyet szolgálnának, ha a január 23-i határozat megvalósítását éppen a fiatal Petőfi költeményei kiadásának támogatásával kezdenék. A jelek szerint Petőfi nagy tekintélyű költőtársa felismerte és késlekedés nélkül kihasználta ezt a kedvező alkalmat, s a Kör 1844. március 27-i ülésén, tehát alig néhány héttel Petőfi Pestre érkezése után a január 23-i határozatra hivatkozva „Petőfi Sándor ifjabb íróink legjelesbike 10 ívre terjedő, többnyire újságlapokban megjelent, s közméltánylattal és tetszéssel fogadott Verseinek a Nemzeti Kör pártolása alatt leendő minél előbbi kiadatását, s addig is pedig a nevezett ifjú anyagi szükségeinek jómóddali fedezéséről gondoskodást indítványozá". Petőfi nemes szívű pártfogója bizonyára gondos előkészítés, tehát a választmány tagjaival folytatott előzetes megbeszélések után terjesztette elő indítványát, s magán az ülésen is hosszan és melegen szólt a szorult helyzetben levő ifjú költőről és költeményeiről, mert a jegyzőkönyv megállapítja, hogy „a jelenlevő tagok az indítvány üdvösségét melegkeblűleg pártolák", — a javaslat másik részét illetően azonban élénk eszmecsere fejlődhetett ki, hiszen a költő létfenntartási költségeinek fedezését, tehát közvetlen anyagi támogatását csak a közgyűlés szavazhatta volna meg; a javaslattevő azonban a jelenlevők értésére adta, hogy gyors megoldásra van szükség. Ekkor állott fel „Tóth Gáspár Úr", s bejelentette, hogy hajlandó „a nevezett ifjú részére" 60 pengő forintot tüstént lefizetni, „oly feltétel alatt azonban: a) ha a kérdés alatti 10 ívnyi költemények egy kinevezendő küldöttség által megvizsgáltatván, az azokat a kinyomatásra érdemesnek találandja, b) ha a Nemzeti Kör tagjai közül 12 jótálló egyén találkozik, kik ha a kinyomott költemények árából fél év múltán azon 60 p. forintnyi öszveg ki nem kerülne, — annak kifizetését aránylag magokra vállalják." A jótállást nem tizenketten, hanem mindjárt tizenkilencen vállalták (az igazgató választmány majdnem minden jelen levő tagja, köztük maga Tóth Gáspár is), sőt hárman ott helyben 5—5 példányra elő is fizettek, mire: „Határoztatott: Tóth Gáspár Úrnak ebbeli önzés nélküli, célra vezető ajánlatáért, valamint Antal Mihál, Kronperger Antal és Lendvay Márton Uraknak [az 5—5 példányra előfizetőknek] fentebbi hathatós és nemes tetteikért az Igazgató Választmányi Gyűlés köszönetet szavazván, Vörösmarty Mihál, Szigligeti Eduárd és Vachott Sándor Urak a nevezett költemények által vételére, megvizsgálására oly meghagyással küldetnek ki, hogy ha azokat kinyomtatásra érdemesnek találandják, a Tóth Gáspár Úr által előlegezett 60 p. forintot s az előfizetett 15 p. forintot a nevezett Petőfi Sándornak nyugtatvány mellett haladék nélkül adják át, — továbbá a nyomatási költség iránt a kir. Egyetem könyvnyom249
