Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Póth István: Pest-Buda – az egyetemes szerbség kultúrközpontja = Pest-Ofen, ein Kulturzentrum der Serben 225-240

A pesti korszak időszakának (1826—1864) fontosabb eseményei: a Letopis kiadása és szerkesztésének megszervezése, irodalmi alkotások kiadása, pályázatok kiírása és egyes művek díjazása. A jutalmazottak között található a szerb irodalom néhány nagy neve, mint Djura Jaksic és Laza Kostic. (Jaksic, aki a szerb romantika kiemelkedő festőjeként is jelentős, Marastoni Jakab pesti festészeti magániskolájában is tanult, míg Kostic mind a gimnáziumot, mind az egyetemet Budán, illetve Pesten végezte.) Jelentős fejlemény a Matica életében a könyvtár megnyitása 1838-ban. A már régebben meglévő könyvállományra támaszkodva nyilvános könyvtárat hoztak létre és ez szépen gyarapodott adományokkal. 1842-ben Platon Atanackovic (1788—1867) görögkeleti püspök, a Matica elnöke 787 kötetből álló könyvtárát ajándékozta az intézménynek, s a következő évben Sava Tekelija könyvei is ide kerültek Aradról. Ebben az időben ez a pesti könyvtár, a Szerb Matica könyvtára volt az egyetemes szerbség legnagyobb, leggazdagabb könyvgyűjteménye., (Megemlíthetjük, hogy Bérczy Károly Puskin AnyeginyèX, melyből a még ma is megbecsült fordítását készítette, a Matica könyvtárából vette kölcsön. — Bérczynek a könyvtárhoz intézett köszönő levelét Újvidéken tették közzé.)

29 Tehetősebb szerb polgárok, nemesek különböző jótékony célú alapítványokat létesítettek és ezek kezelését, gondozását a Maticára bízták. Az alapítványok jövedelméből, illetve kamataiból jutalmazták az egyes irodalmi és tudományos műveket, biztosították egy-egy könyv kiadását és ösztöndíjakat írtak ki tehetséges, szegényebb sorsú szerb fiatalok tanulmányainak segítésére.

30 A Tökölyanum — Tekelijanum. Az 1838 as év nemcsak a Matica könyvtára megnyitása miatt fontos, hanem azért is, mert ekkor bízta Sava Tekelija legjelentősebb alapítványát a Maticára. A nagy szerb mecénás házat vett a mai Veress Pálné utcában, melyben az irodalmi-kulturális intézmény állandó helyiséget kapott, s melyben elhelyezést nyert az első szerb egyetemi diákotthon a pesti egyetemen tanuló tehetséges, szegénysorú szerb hallgatók számára. Sava Tekelija 1842-ben bekövetkezett halála után hatalmas vagyon szállt a diákotthonra, mely nevében is alapítójának emlékét őrizte. Az egykori Magyarország szerb értelmiségének nagy része ebben az otthonban, a Tekelijanum — Tökölyanumban és a pesti egyetemen nevelkedett. Tanulmányaik befejezése után közülük sokan Szerbiába költöztek, hogy a magyar egyetemen nyert tudást és a pesti szerb diákotthon szellemét, nemzetük, népük szolgálatába állítsák az anyaországban. Közéjük tartozik pl. Jovan Djordjevic (1826—1900) az újvidéki Szerb Nemzeti Színház (1861) és a belgrádi Nemzeti Színház (1868) megalapítója, író, történész. A Veress Pálné utcai ház azáltal, hogy a Maticának és a Tökö/yanumnak is helyet adott, a szerbek pesti szellemi és politikai központja lett. Itt rendezték meg az első szerb nyilvános hangversenyt 1838-ban,

31 itt emlékeztek meg minden év januárjában, szent Száva napján a ház alapítójáról műsoros rendezvények keretében. A Pesten tartózkodó fiatal szerbek irodalmi összejöveteleiket is a Tökölyanumban rendezték. Jelentős volt a fiatalok Preodnica (Előőrs) nevű irodalmi egyesülete a hatvanas években, mikor a jeles költő, Petőfi, Arany, Madách ismert fordítója Jovan Jovanovic Zmaj (1833-1904) irányította működését. Ebben a házban alapította Svetozar Miletic (1826—1901) a neves magyarországi szerb politikus 1866-ban a Zastava (Lobogó) c. lapját, mely 1867-től az első világháborúig Újvidéken jelent meg és nagy szerepet játszott a magyarországi szerbek politikai életében. 235