Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Bibó István: Az egykori Tigris szálló története = Geschichte des einstigen Hotels "Zum Tiger" 135-195
történetének második periódusa; ekkor alakult ki véglegesen klasszicizmuskori képe a század végéig működött Tigris szállónak. A későbbi építkezések, átalakítások tárgyalása előtt röviden ismertetjük az épületben működő vendégfogadó, illetve szálloda és kávéház történetét. c) A Tigris szálló története Mint említettük, a „Tigrishez" címzett vendégfogadó 1826-ban nyílt meg Demjén házában; első bérlője Fridrich Bauer volt. Arról nem tudunk, hogy Pesten korábban, másutt működött volna olyan fogadó, melyet a Bauer-féle „Tigris" elődjének tekinthetnénk. 46 A cégér kifüggesztésének engedélyezését a tanácstól 1826. január 23-án kérte a háztulajdonos, s június 2-án fizette be az engedélyért járó illetéket. 47 A fogadó további sorsáról az újjáépített szálloda megnyitásáig igen kevés adatunk van; az említett tulajdonosváltozásokon kívül ismerjük 1837—1839 között bérlőjének, Pesoldt Józsefnek nevét, s valószínűnek tartjuk, hogy az ingatlant 1830-ban megvásárló Geiger Jakab és felesége szintén fogadós-vállalkozók voltak. 48 Biztosra vesszük továbbá, hogy a fogadó az 1826— 1839 közötti időben folyamatosan működött. 49 A háromemeletesre kiépített új szálloda 1840. október 31-én hatalmas ünnepség keretében nyílt meg. Teljesen újjáalakították a kávéházat is; eredeti helyén, a földszinten, de korábbi állapotához képest lényegesen kibővítve, olvasó- és játékszobával, külön helyiségben levő kávékonyhával és teljesen új berendezéssel várta látogatóit. Az egykorú hírlapi tudósításokat a tervekkel össszevetve képet kaphatunk a szálló belső beosztásáról. A sarokteremben elhelyezkedő kávéházi helyiséghez mindkét utcai front mentén egy kisebb terem kapcsolódott, s ezek egyike lehetett a leírásokban rendszerint külön kiemelt, üvegfallal elválasztott díszes olvasószoba (valószínűleg a mai Münnich Ferenc utcai oldalon). A Mérleg utcai szárny felől csatlakozott a kávéházhoz a konyha és a játszó-szoba, s innen lehetett a Mérleg utcai szárny közepén elhelyezett, az utca felől is megközelíthető T alaprajzú étterembe jutni. 50 Az udvari keresztszárny emeleti részén ugyancsak étterem helyezkedett el, fölötte pedig „márvány-terasz". 51 Az emeleti étterem belső díszítését a leírások külön kiemelik, így pl. a Jelenkor humorizáló tudósítása: „A felső étterem föstményi olly gyönyörűk, hogy valóban minden művészbarát kérni szeretné azon urakat, kik pipáiktól olly kevéssé tudnak megválni, mint lovaiktól a centaurusok, hogy legalább e szép termet ne undokítsák el rút bűzű füstökkel, hanem vonuljanak más szinte pompás terembe keménykedni, e gyönyörű tündércsarnokot pedig engedjék hölgyeknek, s olly művelt férfiaknak, kik legalább evés közben elég szerények másoknak nem alkalmatlankodni büdös pipájokkal, kiknek talán gyomrukat is megrontja a fojtó dohányfüst. Valóban kár lenne e szép termet néhány hónapi dohányzással közönséges vendéglői barlanggá aljasítani. Azonban számos hazánkfia abban helyezi a magasztalt magyar szabadságot, hogy másnak büntetlenül lehetőségig nagy alkalmatlanságot és kárt szerezzen, s így hihetőleg siker nélkül maradand e jámbor óhajtás." 52 A festményeket Nüppnau András készítette. 53 — Az épület I. és II. emeletét a vendégszobák, a III. emeleteta háztulajdonos fényűző lakása foglalta el. 54 A földszinten a már említett helyiségeken kívül italmérés. 144
