Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59
talán a legjelentősebb. Benne egy rövid szakasz tárgyalta Buda 13—14. századi helyrajzát — korabeli szokás szerint a források megjelölése nélkül. Ebben szerepeltek először középkori utcákra és házakra vonatkozó megállapítások, amelyek szerint a feudalizmus-kori Szent Pál utca a mai Országház utcával, az Ötvös utca a mai Fortuna utcával lett volna azonos; Szapolyai János háza a mai volt Helyőrségi templom mellett, a Garai ház pedig a „Veres sün-ház" helyén állott volna. Hasonlóképpen téves egyházi vonatkozású megállapításait szemmelláthatólag Schier Xistus munkájából vette át. Ezekután 1852-ben látott napvilágot az első magyar nyelvű földrajzi leírás, ifj. Palugyay Imre: „Buda-Pest szabad királyi városok leírása" címen. A korszaknak nevezetes emléke a Hunfalvy— Rochbock: „Magyarország és Erdély eredeti képekben" című könyv 1857-ből, amelynek topográfiai vonatkozású adatai fényt vetnek korának tudományos igényeire is. 71 A két évvel később, 1859-ben Dr. Johann Christian Seiz szövegezésében megjelent „Feldmann's Wegweiser durch Pest und Ofen und deren Umgebungen für Fremde und Einheimische" bizonyítja a legjobban, hogy ebben az időben az idegenvezető kalauzok még népszerűbbek voltak, mint a primitív szemlélettel megírt tudományos munkák. Az első, mai szemmel nézve is értékes, helyrajzi és történeti rekonstrukciót Rupp Jakab kamarai levéltáros készítette el a Pesten 1868-ban megjelent „Buda és Pest és környékének helyrajzi története" című munkájában. 72 Ez az alapvető jelentőségű könyv a mai Országos Levéltár akkor ismert anyagából pontosan kijegyzett és fővárosunkra vonatkozó adatokból, valamint a 18. századi topográfiai kiadványok megállapításaiból született meg. Jó kritikai érzékkel párosult, bátor nagyvonalúsága mégsem tudta megőrizni szerzőjét attól, hogy Schier Xistus és Miller János Ferdinánd téves megállapításainak hatása alá kerüljön. Hibáinak furcsa kettőssége abból eredt, hogy — talán nagyon is lelkiismeretesen — több helyen és objektumról két valószínű elhelyezést rajzolt fel térképére és így például — őszerinte — a Szombat piac, vagy a Szent János utca kétszer fordult elő a Várnegyedben. Persze e kettős valószínűsítés még mindig okosabb volt, mintha a valószínűségek közül az egyiket valóságnak tüntette volna fel; ezeket ugyanis anélkül publikálta, hogy döntött volna közöttük. Mivel könyvének megírása idején még nem volt elegendő ismert adata a Várnegyed középkori utcaneveinek ellenőrzésére, azért egyetlen utcanév téves azonosítása okozta, hogy az összes utcák feudalizmus kori elnevezését elhibázta. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy Gárdonyi Albert az erre vonatkozó oklevélanyag sokkal kielégítőbb ismerete ellenére még majdnem hetven évvel később is felcserélte a budavári utcák középkori neveit, akkor ebből a szemszögből nézve Rupp tévedéseire bőven találunk objektív mentő körülményeket. Ezenkívül a ferencrendiek evangélista Szent János templomára és a Mária Magdolna templomra, valamint a Szent György kápolnára vonatkozóan ő is átvette Schier téves megállapításait. Sőt ezeket egy hasonló tévedéssel meg is toldotta. A keresztelő Szent János templom helyére „Boldogasszony kisebb egyházá"-t helyezte és ezzel az amúgy is elég nagyfokú helyrajzi zavart csak növelte. Éppen ezért a munkája alaposan rá is szorult a későbbi helyesbítésre és kiegészítésre. Bár könyve ma már elavult, a főváros topográfiájának megteremtése alapjában véve mégis az ő nevéhez fűződik. Adatait a helyrajzi kutatás ma sem nélkülözheti, megállapításai között pedig vannak olyanok, amelyek ma is megállják a helyüket. 13
