Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Czagány István: A budai várra vonatkozó történetírás és művészettudomány története = Historigraphie der orts- und kunstgeschichtlichen Literatur der Burg von Buda 9-59
Ezzel kapcsolatban tulajdonképpen még nem is beszélhetünk tudományról. E napjainkban nélkülözhetetlen ismeretanyagot ugyanis csupán a történeti tudományág előfutárának tekinthetjük. A feljegyzések legfőbb értéke abban rejlik, hogy túlnyomórészt helyszíni autopszia alapján készültek. Vagyis mindazon írásművek megszületésének — amelyek bizonyos vonatkozásban a topográfia- vagy történetírásunk historiográfiájának első fejezetébe sorolhatók — alapja csaknem kizárólagosan a helyszíni megfigyelés volt. A középkori királyi palota részben az 1648—1686. évi ostrom alkalmával pusztul el, részben pedig 1715 után bontják le az akkor még fennállott maradványait. Ezért érthető, hogy szétrombolásával egyidejűleg feléje fordul az érdeklődés. A bontásokkal csaknem párhuzamosan lép fel az igény az elpusztult remekmű felidézésére. Ezt még csak fokozza a barokk kor lelkivilágában általánosan felismerhető romantikus hajlam. Ezért megszületnek az első rekonstrukciós leírások. Ebből az állapotbeli adottságból következik a módszertani változás, amely megindítja történetírásunk históriájának második fejezetét. Ennek első emlékei azonban már a 18. században keletkeznek, mégpedig Timon Sámuel leírása 1702-ben és Bél Mátyásé 1737ben. Ez az utóbbi az elsőnél már sokkal részletesebb és gondosabb kidolgozású. 64 Az eddig említett szerzők írásműveikben a középkori királyi palotánál jóval kevesebbet foglalkoznak a mai Várnegyed épületeivel. Ezen nem szabad csodálkoznunk, hiszen a romjaiban is nagyszerű palota annakidején sokkal inkább magára vonhatta a figyelmet, mint a lakónegyed elhanyagolt házainak romhalmaza. Megérthetjük, hogy a város múltja iránti érdeklődés lélektani törvénye alapján, a lakosság tudásszomja mindig akkor fordul fokozottabban a saját lakóhelye felé, amikor az súlyos pusztulást szenved. Amennyire áll ez a megállapítás az elpusztult királyi palotára, legalább annyira érvényes a Várnegyedre is — mégpedig egészen napjainkig fennálló érvénnyel. Budavára 1686. évi felszabadítása után csaknem fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy az újtelepes, idegen lakosságban legalább elemi fokon kialakuljon a lokálpatriotizmus és a történeti érzék lakóhelyének múltja iránt. A városlakók történelemtudati fejlődésének ezen a kezdeti fokán, az 1723. évi tűzvész megrázó élménye váltotta ki az első kezdeményezést a Várhegy múltjának írásbeli rögzítése iránt. Ebből született meg az első, primitív helyrajzi és történeti írásmű 1733-ban Vánossy Ferenc polgármester tollából, a budai Nottenstein nyomdában kinyomtatott „Neu aus seinem stein-Hauffen wiederum aufwachsende Ofen ..." című füzetecske. 65 Amint részben már a címéből is kitűnik — „A kőhalmából újként és újból felnövekvő Buda ..." — elsősorban helyrajzi leírást igyekezett adni; azt, hogy mi és hol állott a tűzvész előtt. A budai Várnegyed épületeinek leírását és rekonstrukcióját ebben a vékony könyvecskében találjuk meg első ízben. Ez avatja e szerény művet a budavári történetírás múltjának első igazi emlékévé, az előbb felsorolt írásművekkel szemben. Témakörünkben az első komoly, tudományos igénnyel megírt munka - Bél Mátyás 1737-ben Bécsben napvilágot látott Notitia Hungáriáé Novae III. könyve után -Miller János Ferdinánd tollából jelent meg Budán 1760-ban, illetőleg 1780-ban „Epitome vicissitudinum et rerum memorabilium de libera regia ac metropolitana űrbe Budensis" 11
