Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Rácz Béla: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1945-1975 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1945-1975 268-311
Az ÜB programja félreérthetetlenül jelezte, hogy az ÜB maradéktalanul élni kivan a történelem adta lehetőséggel, ugyanúgy, mint 1917-ben orosz osztálytestvérei, a Tanácsköztársaságért küzdő magyar munkások, vagy 1944 végén, 1945 elején a környező országok munkásai, következetesen megvalósítja a termelés munkásellenőrzését. Az ÜB programja túlmutatott az 50100/1945. Ip. M. sz. rendeleten, amely az ÜB-ok hatáskörét, a felvételi és elbocsátási jog, valamint a legalapvetőbb Üzemi és üzletpolitikai ügyek tekintetében egyetértési jogot követelt az ÜB-nek. Az ÜB a gyár felszabadulását követően kitartóan azon fáradozott, hogy lehetővé tegye a termelés megkezdését. A szovjet parancsnokságon nap mint nap szorgalmazták a gyár katonai zárlatának megszüntetését. A munkásság forradalmi szervének, az üzemi bizottságok megalakulásával egyidőben a gyár tőkés vezetői is hozzáláttak a gyár tőkés vezetésének megszervezéséhez. Gombos György, a gyár volt aligazgatója, aki január 18-án szabadult fel, rövidesen megjelent a gyár városi irodájában (Bécsi utca 8. sz.). Január 25-én a Hitelbankot is felkereste, ahol Biró és Perényi igazgatókkal és báró Ullmann Györggyel, a bank vezérigazgatójával is találkozott. A bank vezetőitől azt a megbízást kapta,hogy Tobisch-sal kooperálva vezesse aHFSZ Ügyeit.Heltai Sándor igazgató, a MÁH bizalmasa, 4 évi kényszer távollét után február 2-án jelentkezett a városi irodában, még aznap találkozott báró Ullmannal. ° Közösen felkeresték Budapest első szovjet katonai parancsnokát, C se rnüsov tábornokot, akitől a termelés mielőbbi meginditásának engedélyezését és a termeléshez szükséges nyersanyag biztositását, valamint a gyár élére szovjet katonai parancsnok vezénylését kérték. 11 1945. február 7-én ült össze először a gyár üzemi bizottsága a vállalat magyar vezetőivel, Tobisch Ferenc, Heltai Sándor igazgatókkal, Gombos György aligazgatóval, Dr. Monostori Antal cégvezető főmérnökkel és Adler (Ambrus) főkönyvelővel. A munkásság képviselői és a gyár vezetősége közösen megtárgyalták a soronlévő teendőket. Szabó Károly, az ÜB elnöke ismertette a gyár munkásainak szándékát és elhatározását: "Megélhetésünket Magyarországon akarjuk biztositani; és kenyerünket ebben a gyárban megszerezni. Elhatároztuk tehát, hogy amit a németek tönkretettek, felépitjük és minden olyan emberrel együtt akarunk működni, aki ebben a munkában segíteni akar nekünk", 1 ^ majd leszögezte: "Mi nem akarunk császárok és kiskirályok lenni, egyedül a munkások érdekeit akarjuk megvédeni". *3 A jelenlévő igazgatók, műszakiak felé fordulva kijelentette: "Ha az urak ilyen, szellemben hajlandók az üzemi bizottsággal együttműködni, örömmel üdvözli Önöket, ha azonban nem, az üzemi bizottság határozni fog további szerepükről". 14 Befejezésül a gyár vezetőit összefogásra hivta fel a gyár és az ország felépitése érdekében. Ullmann báró nemcsak a gyár tőkés vezetésének talpraállitásában játszott kezdeményező szerepet, hanem a magyar tőkések és bankárok talpraállitásában és magatartásuk meghatározásában is. Még 270
