Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151

kivetést nem évenkénti telekösszeirás (Grundbuch-Conscriptíon) alapján végezték - mint Budán -, hanem a Portion-Buchnak vagy Contributions-Buchnak nevezett, a községi biró által évenként felvett adóösszeirás alapján. Ezek a községi adókönyvek folyamatosan csak 1754től kezdve maradtak fenn. 5 Mivel azonban az óbudai jobbágyok és zsellérek állami adóját nem ingatlanbirtokuk, hanem mezőgazdasági termeivényeik, állatállományuk, esetleges kézműves vagy kereskedő tevékenységük alapján vetették ki, földesúri adójuk pedig a meghatározott összegű cenzusból, a kilencedből és a robotmegváltásból tevődött össze, a különféle - akár földesúri, akár közeégi, akár megyei - adóösszeirások a belterület topográfiájának vizsgálatához kevés - és akkor is csak közvetett - adatot tartalmaznak. A községi adőkönyvek - a későbbiekből visszakövetkeztéthetően - az összeirt lakosokat nagyjából lakóhelyük sorrendjében vették számba, de házszámokat csak 1774-től alkalmaztak. A házszámozás ekkor a mai Kiscelli utca és Magyar Lajos utca sarkán kezdődött, onnan haladt dél felé, egészen Óbuda határáig (a mai Nagyszombat utcáig), majd az utca keleti házsorán vissza, utána a Mókus utcán ujfa lefelé az utca déli végéig, ezt követően a Lajos utca keleti házsorán észak felé, a kastélyig, majd a mai Korvin Ottó téreri, a Lajos utca nyugati házsorán dél felé, közben sorra véve a plébániatemplom körüli kisebb háztömböket, végül a város északi, északnyugati és nyugati részén fekvő háztömböket vagy utcákat. Ebben az időben azonban csak a községi adózásban résztvevő lakosok házait sorszámozták; a nemesek, papok, tanitók, uradalmi és községi alkalmazottak, taxalisták által lakott házakat kihagyták az adókönyvből. Ez a házszámozási rendszer az 1785/86-as adóévben változott meg. Ettől kezdve ugyanis a plébániatemplom kivételével az összes épületeket házszámmal jelölték (tehát nemcsak - mint addig - az adózásra kötelezettek házait vették nyilvántartásba), s egyúttal logikusabbá tették a házszámok sorrendjét is. 1785 novemberétől kezdve Óbuda 1. számú háza a Lajos utca Duna felőli ,vagy is keleti házsorának legdélibb épülete volt; a házszámok az utcának ezen az oldalán folyamatosan haladtak észak felé, egészen az akkori beépitett terület legészakibb házáig, amely a mai Sorompó utca vonalában állt. Itt a házszámozás az utca túlsó oldalán (a későbbi Laktanya utca nyugati házsorán) fordult vissza dél felé, majd a Lajos utca és Mókus utca sarkán ismét észak felé, s igy tovább, általában dél-északi irányban és vissza, közben helyenként sorra véve a rövidebb, kelet-nyugat irányú átjáró utcákat is. 1785-ben az utolsó - 682. "számú - ház a későbbi Pacsirtamező (ma Korvin Ottó) utca délkeleti végében állt. Az 1785-ben bevezetett házszámozási rendszer mindvégig, egészen Óbudának az egyesült fővárosba való beolvadásáig érvényben maradt. A házszámokban is csak annyi változás tőrtént, hogy az 1785 után keletkezett épületeket 1826-ban beszámozták a többi közé (1785 és 1826 között,mintegy 40 évig, az újonnan épült házakat csak 01, 02, stb. 107