Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Bácskai Vera: Pest társadalomtörténetének vizsgálata a házasságkötések alapján, 1735-1830 = Untersuchung des Gesellschaftsgeschichte von Pest aufgrund der Eheschliessungen, 1735-1830 49-104
A pesti anyakönyvek adataira a korábbi kutatások is támaszkodtak, általában azonban kiegészítő adatszolgáltatás céljából, s nem a társadalomvizsgálat alapforrásaként használták őket. * A népességvizsgálat alapvető forrásaként, hosszabb időtartamot vizsgálva először Fallenbüchel Zoltán dolgozta fel őket, aki az 1700-1770. évi születési adatokra támaszkodva határozta meg a város XVIII. századi népességszámának alakulását,^ majd a bevándorlók származáshely szerinti összetételét, foglalkozási megoszlását és a kettő összefüggéseit vizsgálta az 1687-1770. évi házassági anyakönyvek alapján. * Fallenbüchel mindkét igen fontos eredményeket felmutató tanulmánya feltárta az anyakönyvek feldolgozásában rejlő további lehetőségeket is, ő maga azonban nem folytatta a birtokában levő igen gazdag adatanyag további, másoldalu kiaknázását, s példája sem akadt kővetőre. Igaz, hogy 1770 után a 15 000-re duzzadt, s egyre növekvő lélekszámú város anyakönyveinek Fallenbüeheléhez hasonló alaposságú feldolgozása meghaladta volna egyetlen kutató erejét, F meggondolásból magunk sem vállalkoztunk arra, hogy az anyakönyvek teljes adatanyagát feldolgozzuk. Minthogy elsődleges célunk nem annyira a város társadalmi összetételének egy adott korszakra való feltárása, mint inkább a házassági anyakönyveknek egy ilyen vizsgálatra való alkalmasságának felmérése volt, meghatározott időmetszetek adatainak feldolgozása tűnt a legcélszerűbbnek. A kezdő időpont kiválasztásánál az a szempont vezetett, hogy a vizsgálatot olyan korszakban kezdjük el, amikor a Rákóczi szabadságharcot követő ujratelepülési hullám után a lakosság összetétele megállapodottabbá vált, s a házasságkötések egy normálisabb kormegoszlásu, a békés, megtelepedett életnek megfelelő összetételű társadalom családalapításait tükrözik. Minthogy a lakosság száma az 1720-as években érte el nagyjából az 1700-as évek elejének szintjét, a vizsgálat kezdő időpontjául az 1730-as évek látszottak a legalkalmasabbaknak. Az első időmetszetnek az 1735-37-es éveket választottuk,mert a fennmaradt 1735/36. évi adóösszeirás^ olyan kiegészitő forrást jelentett, amely támpontot adhatott a házasulóknak az adózókhoz viszonyitott arányának meghatározásához, s annak megítéléséhez, hogy a különböző foglalkozást űzők, illetve a különböző társadalmi rétegekhez tartozók milyen arányban képviseltetnek az anyakönyvekben. Az adóösszeirás egyben lehetőséget nyújtott arra is, hogy a vőlegények egy részénél pótoljuk, kiegészítsük az anyakönyvekből hiányzó személyi adatok egy részét. Az 1735-37. évi kezdő időmetszet annál is célszerűbbnek tűnt, mert húsz éves intervallumokat véve szinte minden időmetszetre vonatkozóan rendelkezésre állt volna más tipu su, egykorú vagy közel egykorú összeírás. 6 A második időmetszetnek az 1755-57. évet választottuk, a továbbiakban az eredeti tervet azonban módosítani kellett, mert az 176070-es években a belvárosi plébánia házassági anyakönyveiből szinte teljesen hiányoztak a származáshelyre vonatkozó adatok. Ezek többé51
