Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Endrei Walter: Óbuda ipari létesítményei, 1690-1850 = Industrielle Anlagen in Óbuda 325-347
337 A korszak egyetlen számottevő lúgos anyagának gyártása a szénégetéshez hasonló kezdetleges módon folyt, a bérlők többnyire kiadták albérletbe. Hosszú ideig hiába próbált tőle szabadulni J. C. Beer budai patikus, aki 1788-ban már tulajdonként birta. Helyéről Nóvák Dániel tudósit, amikor a Rádl fogadó melletti "hamuzsir égetési épület"-ről emlékezik meg. 116 A vegyipar más létesítményei tervek maradtak, mint az 1770ben az udvari kamara által kezdményezett papirmalom, **« és a Jelenkorban beharangozott szappan- és gyertyagyár 1839-ben. H& A vizsgált korszak végén keletkezik még két iparág Óbudán, amelynek jelentősége inkább a század második felében bontakozik ki. Az egyik a bőriparé. Gócát a Lajos és Kiskorona utcákat később összekötő Timár utcával jelezhetjük. Kis timárok 1830-tól fokozatosan bővitették üzemüket, és a XX. század első felében még gyakori bőrszáritópadlások jelezték manufakturális méretű üzemüket. Utolsó két emléke az 1830 körül épült Kiskorona u. 2-béli (1850 körül Fuchs Sámuel tulajdonában volt) bőrgyár 1 19 és a II. világháborúig Lenz Ferenc leszármozottai által birtokolt Lajos-u. 123. alatt állott üzem. 1858-ban 11 bőrgyár termelt szűk közelségben. **0 Ekkor Óbuda túlszárnyalja az újpesti és pesti bőrgyárak termelését: évi 200 000 darabot készitenek ki. *21 E fejlődés függvényének tekinthető talán Vladár Gergely kesztyükészitőüzeme, mely ugyan Óbudán csak 6 bőrkiszabó legényt, Pesten viszont 80 varrónő bedolgozót foglalkoztatott. 122 Óbuda egyetlen nehézipari és modern értelemben vett gyárüzeme a hajógyár, az Első Osztrák Dunagőzhajózási Társaság vállalkozása volt. Először javitómühelynek szánták - itt telelt 1833-34-ben az I. Ferenc, itt javitották 1835-36-ban a Pannoniát - de a trieszti hajó ácsok és angol mérnökök már az első évben uj hajótestek épitéséhez kezdtek (Árpád, Erős). 12 ^ Gyors ütemben épült ki a gyár, egy sor átkelőhajót, vontatót, teherhajót állitott elő a szokvány személyszállitó gyorshajók mellett, végül ágyúnaszád okát is gyártott. 1845-ben Budapest területén a hajóhiddal konkurálva három gőzhajón 430 000 ember kelt át "a hidköztől Óbudáig".124 1846-ban 5 db. 50-200 LE-s gőzhajót, 1 ágyúnaszádot és 6 db. 400-600 mázsa hasznos súlyra szánt áruszállitó hajót bocsájtott vizre, 1 200 embert foglalkoztatott, 2 száraz dokkjával, szerelőcsarnokaival, kötélverő és egyéb munkahelyeivel a teljes kis szigetet fokozatosan elfoglalta a gyár. 125 Láthattuk, hogy Óbuda - a kor más, hasonló mezővárosaihoz képest - viszonylag fejlett iparral rendelkezett, ami a létesitmények méretében és számában is kifejezésre jutott. A jelenség okát elemezni nem állott szándékunkban, de fentiekből is érzékelhető, hogy a főbb tényezők a számottevő felvevő piacot képviselő két főváros közelsége, a kamarai adminisztráció részéről élvezett preferált helyzete (katonai raktár, selyemipari beruházások), a kontár és zsidó iparüzők magas arányszáma folytán gyenge céhek, és nem utolsó sorban a zsidó kereskedőréteg vállalkozókedve voltak.
