Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Endrei Walter: Óbuda ipari létesítményei, 1690-1850 = Industrielle Anlagen in Óbuda 325-347

Épitő anyag és épitő ipar Ismerve a budai hegyvidék északkeleti lejtőjének kitűnő kék agyagát (Kiscelli agyagvonulat) és a római hagyományokat, szinte érthetetlennek tűnik Borbála királyné többször idézett levele, melyben óbudai építkezéseihez téglát kér Ausztriából. 83 Már pedig a török idők sem voltak alkalmasak a téglaipar kialakulására. És itt rá kell mutatni,hogy Óbudán olyan bőségben állt rendelkezésre a római és középkori épületek romjainak kő- és téglaanyaga, hogy még a XIX. század végén is felhasználták. így azután csak egy igen szerény épitőanyagiparról adhatunk számot. A legrégibb, 1737-ben létesített téglavető a kiscelli kolostor alatt a Bécsi ut mentén fekvő agyagbányánál volt (41. kép), mert a többször említett bécsi HKA irat csak ennek árendájáról emlékezik meg. Ezt rajzolja le Gföller is 1774-ben, amikor az uradalom összes létesítményét számba veszik. Egy dupla téglaégető kemence mellett agyaggödröket látunk az alaprajzon, no meg a bérlő lakásával egybeépített söntést. 85 Lényegében változatlanul adnak számot róla az 1780-1807 közötti inventáriumok. öb A másik - a későbbi Viktória, majd Bohn téglagyár helyén Kneidinger által feltüntetett téglavető valószínűleg nem működött még, vagy tévedés alapján került a térképre. 9 ' E korai téglavető bélyegét is ismerjük Zichy Miklós idejében CNZ (1745-58), özvegye korábban CEB (Comitissa Elisabetha Berényi) 1766-ig) volt. Később 1773-tól a városi címerben is feltüntetett OB iniciálé válik szokásossá. 88 A XIX. században elszaporodtak a téglavetők és a Nagyszombat utcától a külső Bécsi útig időnként 6-7 is működött, nem szólva a szentendrei utón létesült Első Dunai Gőztéglagyárról. A községi téglavető

89 leltárait is ismerjük, 1837-ből pedig tökéletes képét adja a Kiscelli Kastélyt ábrázoló Vasquez metszet.

90 1850 körül Kitzinger J. bérelte. 91 Az épitőanyagipar másik ága, a kőbánya is említést érdemel a XIX. sz. elején. Lehetséges, hogy már a Trinitárius kolostor építésekor fejtettek követ a Mátyáshegy keleti lejtőjén, a templom építésnél felhasznált terméskő provenienciáját publikálója nem közli. Az első térkép, amely azonban az újlaki területen megkezdett kőfejtő tevékenységéről tanúskodik, az 1826. évi Vörös László kéziratos térképe. 92 Jeleztük, hogy Óbudán számottevő építőipar nem volt. A Zichyek és a Kamara építkezéseit jórészt a budai vállalkozók (Jäger, Talherr) végezték, a lakosokét ők maguk, a kapu és ablakok kőkereteit hivatásos kőfaragóval, a tetőt (olykor) áccsal készíttették. A bontások során a kontármunka meglepő példáival találkozhatunk, melyek egy részét az 1838. évi árviz után sebtiben végzett javítások rovására Írhatunk. Ebből következik, hogy mélyépítési létesítmények terén sem jeleskedik Óbuda. Utjai, utcái részben a középkori hálózat átvételét képezik, javításukról a XVIII. századig a források nem emlékeznek meg. Kivételes esetekben a hatóságok teszik szóvá az utak állapotának tűrhetetlen voltát. 93 334