Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Koroknai Ákos: A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár története, 1922-1945 = Geschichte der Vaterländischen Kammgarnspinnerei und Weberei, 1922-1945 219-267

nül befolyásolták a munkások hangulatát. A fésülő 1925-ben egy teljes hónapra leállt, majd 5 hónapig heti 3 munkanapot üzemelt. A heti munkanapok száma 1928/29-ben sem volt több négynél. Az üzemkorlátozás a fonodái, a szövődéi és a kikészitőbeli munkásokat is érintette. 9'1 Az 1929-ben kitört világgazdasági válság alatt a munkabérek tovább csökkentek, jóllehet a vállalat szanálására épp ekkor került sor. A munkabérek csökkenése azonban nem annyira az egy főre jutó keresetek csökkenéséből (pl. akkordbérezéssel) származott, hanem sokkal inkább az elbocsátásokkal "megtakaritott" munkabérekből. Az 1928-ban foglalkoztatott kb. 900 munkásból 1932-ben már csak 550 főt alkalmaztak, A Fésüsfonó munkása összességében megközelitőleg feleannyi munkabérért állitotta elő az 1 főre jutó termelési értéket, mint a Stöhr-Etag konszernbeli.9

2 A gyár tőkései ezért arra törekedtek, hogy az alacsony bérszint fenntartásával emeljék a termelés hatékonyságát, ami további profitszerzési lehetőséget kinált. A Fésüsfonó munkásállománya összetételében a 30-as évek elejére bekövetkezett szerkezeti változás azonban a munkásokat megosztotta. A vállalatvezetés a megmaradt szűk szakmunkásgárdát nagyobb anyagi megbecsülésben részesitette, és igy szembefordithatta a rosszul fizetett, főleg betanitott munkásnőkkel. Az ellentétek éleződtek, sztrájkokra került sor. 1932. január 29-én a délutáni műszakból hazatérők a gyárkapu előtti tüntetőkhöz csatlakoztak. Röplapokat osztottak szét a gyár melletti erdőben az Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége, a Nemzetközi Vörössegély és az Osztályharcos Textilmunkások Üzemközi Bizottságának Fésüsfonógyári Szervező Bizottsága aláírásával, melyeket a munkások az egyes üzemrészekben kifüggesztettek, P* A tőkés vezetés - a gyár ipari kapacitásának bővitésén tul- az intenzivebb termelést a Bedeaux-rendszer bevezetésével valósitotta meg, ami növelte a profitot. A "bedózással" a munkások a régi fizetésüknek a felét sem keresték meg. 94 Emiatt tört ki a gazdasági válság utáni évek legnagyobb sztrájkja is 1935. november 9-én, "A munkabeszüntetésére az adott okot - tudósitotta a Népszava -, hogy a kivarró osztályban a munkásnők mögött hónapok óta mérnökök állnak, akik stopperórával a kezükben mérik a munkásnők mozdulatait, emelik a termelés mennyiségét és csökkentik állandóan a munkabéreket."95 A kivarróüzem sztrájkolói ezért felhivassál fordultak a gyár dolgozóihoz. Követelték a bedózás megszüntetését, a büntetéspénzek eltörlését, a szervezkedési szabadságot, a munkásbesugók és egységbontók elbocsátását. A munkabeszüntetés jelentőségét növelte, hogy a közeli pesterzsébeti textilgyárak munkásai szintén sztrájkba léptek. A 30-as évek legnagyobb textilipari sztrájkmozgalma bontakozott ki. A gyár vezetői hiába kisérelték meg sztrájktörők bevetését. A sztrájk befejezését csak a Népszava november 28-i száma adta hirül. A békéltető tárgyalások Diószeghy József kormánybiztos közreműködésével zárultak le. Az addigi maximális 55-60 filléres akkordbér minimális bér lett. 96 A munkások bérviszonyai azonban a sztrájk utáni ipari fellendülés idején sem javultak lényegesen. A munkafelügyelettel megbizott 250