Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Gerelyes Ibolya: Török hagyatéki összeírások mint kultúrtörténeti források = Türkische Hinterlassenschaftsregister als kulturgeschichtliche Quellen 200-218
ségét tette teljesebbé Hadzsi Ahmed négy szőnyege is. Kettő közülük viszonylag értékesebb, 100-100 akcsét érő volt. Külön imaszőnyeget nem nevezett meg a jegyzék, igy lehetséges, hogy az előbbiek valamelyikét használták erre a célra is. 22 Otthonának tárgyai közé sorolhatjuk két, meglehetősen csekély értékű (5-6 akcse), feltehetően agyagból készült gyergyatartóját. Hadzsi Ahmed háztartásának felszereléséhez, gazdag edénykészlet tartozott. Ezek többségükben rézedények lehettek. Erre utal az összeiró megjegyzésein tul, áruk is. Minden török háztartás legjellegzetesebb darabjai voltak azok az ibrik és lejen 2 ** elnevezésű rézedények, melyeket a napjában többször is megismételt rituális mosakodáshoz használtak elsősorban. A lejen, vagy lejendzse tulajdonképpen rézből készült mosdótál volt, melynek közepét ugy képezték ki, hogy abba pontosan beleillő legyen hozzátartozó párja, az ibrik nevű füles, kiöntőcsöves vizesedény. Az ibrik egyébként nemcsak a rituális mosakodáshoz használt vizesedény volt. Tarthattak benne teát, kávét, sörbetet, s készülhetett nemesfémből, például ezüstből, vagy egészen egyszerűen agyagból is. 24 A gyertyaöntő mester hagyatékában egy helyen a lejent és az ibriket együtt emiitik, és árát is igy határozzák meg: 1 pár, értéke 70 akcse. Feltehetően ez a pár szolgálhatott a rituális mosakodás céljaira. Ezen kivül is van még egy lejen, illetve még egy különálló ibrik a hagyatékban. (31. kép) Ugyancsak nagyon jellegzetes török rézedényfajta a szahan. Hadzsi Ahmed tulajdonában összesen 8 darab volt. Értékük meglehetősen eltérő, a legtöbbre - 70 akcsére - azt a darabot értékelték, melynek fedele is volt. A kutatás jelenlegi eredményei szerint szahannak legtöbbször a talpastálat nevezték. 25 Kiképzése igen változatos volt. Talpa lehetett egészen alacsony - 1-2 cm-es, de némely esetben any nyira magasították, hogy felmerült az a lehetőség is, miszerint ezeket az edényeket tulajdonképpen nem is étkezés céljaira, hanem parázstartóként használták. A kisebbek esetében mindenesetre bizonyosra vehető, hogy konyhai, illetve étkezéskor használt edények voltak, főzelék és pörköltfélék, általában higabb ételek fogyasztásakor került az asztalra. Készülhettek a rézen kivül nemesfémből, porcelánból, sőt egyszerűen agyagból is. A magyarországi török régészeti leletanyag jellegzetes darabjai, rézből, főként pedig agyagból készült változatukban jelentős mennyiségben kerülnek elő. (32, 33. kép) A szini nevű 2 6 kerek, lapos, tálca-szerű rézedény a török étkezési szokásokra is rávilágit. Tulajdonképpen asztallapként használták, teritővel letakarták, és falábbal megmagasitották. Ezt ülték körül, és ezen szolgálták fel étkezéskor az egyes fogásokat. Hadzsi Ahmed tulajdonában két darab volt. Az egyiknél az összeiró megjegyzi, hogy az emiitett példány rézből készült, értéke 100 akcse. A másik darab fából készült, és értéke szinte hihetetlenül hangzik, mindössze 1 akcse volt. 2 7 Szintén 8 darab volt a hagyatékban tasz-nak nevezett^ 0 tálkaszerü edénykéből. Értéke ennek is igen változó - 6 akcsét és 25 akcsét 204
