Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Gerelyes Ibolya: Török hagyatéki összeírások mint kultúrtörténeti források = Türkische Hinterlassenschaftsregister als kulturgeschichtliche Quellen 200-218

igy a hagyatékokat minden esetben különös gonddal, nagy pontossággal irták össze.

5 Számunkra ez a tény több szempontból is fontos. Ezek a pénzügyi elszámolásra készitett jegyzékek eléggé megbízhatóak, és néha már-már a kicsinyes s égig precízek. Egy-egy ember vagyoni helyzetét illetően nem becslésekre/ hanem konkrét számadatokra támaszkodnak. Mivel az elhunytak körében a társadalmi ranglétra legkülönbözőbb fokain álló emberekkel találkozhatunk, a hagyatékok ilyen értelmű csoportositása és összehasonlítása egy-egy adott időszakon belül az egyes társadalmi rétegek tényleges vagyoni állapotára, valamint egymáshoz viszonyított vagyoni helyzetére is fényt vet. A megoszlást, illetve az eltéréseket már a hagyatékok végösszegeinek összevetése is kellőképpen illusztrálhatja. Még differenciáltabb következtetésekre juthatunk azonban, ha megvizsgáljuk, hogy a jegyzékek tanúsága szerint az egyes társadalmi osztályokhoz vagy rétegekhez tartozók vagyona milyen jellegű ingó- és ingatlan vagyontárgyakban feküdt, például milyen értéket képviselt az elhunyt háza, szőlője, lovai, fegyverei - vagy például készpénze, hogyan alakult vagyonának szerkezete. Az ilyen jellegű elemzés az anyagi helyzet felmérésén tul elvezet bennünket egy másik problémához is, nevezetesen, hogy a hagyatékban felsorolt tárgyak tulajdonosuk tevékenységéről, foglalkozásáról, mesterségéről is vallanak. A mesterségek kérdésénél érdemes megállnunk. Mint fentebb már szó volt róla, a mesterek esetében a műhely felszerelési tárgyait is számbavették az összeírok. • A kézművesség és ipartörténet szempontjából igen jelentős lehet egy-egy XVI-XVI1. századi mester szerszám és nyersanyag készletének leírása, melyben bennefoglaltatik, hogy egy-egy adott szerszámféléből hány darab, és milyen értékű volt a műhelyben. Ugyancsak értékes adatokat tárhatnak fel ezek a jegyzékek az iparág korabeli színvonalára vonatkozóan. Mindezeket természetesen kiegészítik a mester vagyoni helyzetét, életkörülményeit megvilágító egyéb tárgyleírások. Mint tudjuk, a szerszámok és az üzlet generációkon keresztül apáról fiúra öröklődött, a mesterség fogásait is éppen ilyen módon adták tovább - aminek az lett az eredménye, hogy a szakma csak igen kevéssé tudott fejlődni, mind eszközkészletét, mind pedig a mesterségbeli fogásokat tekintve sokszor megmerevedett. A hagyatékok vonatkozás áben ez annyit jelenthet, hogy például egy XVI. század közepi leltár a mesterség színvonalát, szerszámait tekintve tükrözi a 40-50 évvel későbbi állapotot is. Mindezeken tul a hagyatéki összeírásokban elsősorban a mindennapi élet tárgyait vették számba - éppen ezért segítségükkel a mindennapi élet, a viseletek-ruhák, az edények, ételek, étkezési szokások, a lakások berendezésének módja válnak ismertté számunkra összegezve»egy adott városban, területen élők életmódja. Szándékosan használtam az ott élők kifejezést, mivel a szigorú török pénzügyi rendszer természetesen nemcsak a mohamedán alattvalók hagyatékát vette számba, hanem a hódolt területen török 201