Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199
Az elmondottak megerősítik azt a tételt, hogy "a szőlőművelést ért nagy történeti katasztrófák, mint a pannóniai szőlőkulturát illetően a népvándorlás, a középkori magyar szőlőművelést tekintve a török hóditás pusztításai, vagy a múlt század végi filoxéra pusztítása, sem teremtettek olyan cezúrát a kultúrában, amely egy-egy terület hagyományos műveltsége elemeit végképp eltüntették volna." ( Vincze István ; Történeti-naprajzi összehasonlító vizsgálatok a kelet-európai szőlőkultúra körében, Népi kultúra - népi társadalom V-VI. , 1971, 311.) il. Égető Melinda ; A szőlő ültetése a Solt-vidéken, Ethn. 1970, 2-4., 521. 42. Vincze István ; Magyar szőlőmetszőkések és metszésmódok, NÉ. 1957, 87. 43. "... a budai szőlőmüvelés. . . a rövidnyelü kapa használatában és a szőlő talajának gondos elsimításában különbözött a homoki magyar szőlőmüveléstől. " ( Gönyei Sándor ; A főváros környékének falvai. (Kézirat) Néprajzi Muz. Etnológiai Adattára, 4223. 44. Balassa Iván; A magyar kukorica, Bp. I960, 159., 165. 45. A "pitli" fadongás, 30-35 cm. magas, vödörhöz hasonló eszköz. A dongák egyike a felső peremen túlnyúlva a fül szerepét tölti be. 46. A hagyományos eszközök fokozatos kikopásának, pusztulásának és a szőlőmunkákban tanúsított gondosság, szakértelem csökkenésének függvényeként a XX. század első felében sokan ugy végezték ezt a müveletet, hogy a kád közepére beállították a prés kosarát, melynek résein keresztül az azt körülvevő szőlőzuzalékból a must ide szivárgott. 47. A "fickó" fadongás, kisméretű vödör. Magassága kb. 25 cm. , átmérője 18-20 cm, A dongák egyike a felső peremen túlnyúlva a fogantyú szerepét tölti be. 48. Vincze István ; Magyar borsajtók, Ethn. 1958, 1., 1-28. 49. Uo. 6. 50. Budapest főváros volt O-budai összes területének átnézeti térképén (1875), a Csucs-hegy és a Bécsi ut között feltüntetett "Sauwiese" (ném. Sau = disznó, koca; Wiese = rét, kaszáló, mező) helynév talán az egykori sertés legelő helyét jelzi. 51. Az 1850-es évek végétől az óbudaiak a legelők több pontját feltörték és szőlővel ültették be. Ld. birói Ítélet 1877, 3. Óbudai református lelkészi hív. , egyházi iratok 1869-1879; jegyzőkönyv 1879, O. Sz.K. Térképtára, kéziratos birtokvázlatok, 66. doboz, 27. tétel. 52. Az adatközlők a következő nevekkel jelölték az általunk "szekérnek nevezett jármüvet; 1. parasztkocsi, 2. oldalaskocsi (megkülönböztetés a M stráfkocsi"-tól), 3. létráskocsi (utalás a rácsos oldalakra). Formailag, szerkezetileg vö. Balogh István ; A lófogatok Debrecenben a XVIII-XIX. században (IL), Ethn. 1966, 1., 75-79., Csalog Zsolt ; A kocsi és a szekér Szentes vidékén, Népr. Közi. 1965, 1-2., 3-44. Részben a fentiekhez kapcsolódva itt jegyezzük meg, hogy a lóvontatásu, négykerekű, saroglyás, lőcsös jármüvek 196
