Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

ütötték meg, nem beszélve a szűk határról, ami a jobbágyok panaszai között oly sokszor szerepelt. Kétségtelen, hogy olyan termelési móddal állunk szemben, mely több évszázados múltra tekint vissza. Bácskai Vera szélesebb körre vonatkozó, de az óbudai helyzetre is alkalmazható megállapításai a XV. századi magyar mezővárosok gazdálkodásáról ezt meggyőzően bizonyitják. "Természetesen a szőlőmüvelés vagy az állattenyésztés dominálása korántsem jelentettek ezek kizárólagosságát, a mezőgazdaság egyéb ágainak elsorvadását. (Éppen ez a döntő különbség a mezővárosok és a főleg bortermeléssel továbbra is foglalkozó civitasok között. ) De háttérbe szorulnak a termelés alapját képező foglalkozások mögött, s elsősorban a lakosság saját szükségletének kielégitésére szolgálnak. Szántógazdálkodás - a városokkal ellentétben - mindenütt folyik sőt számos adattal rendelkezünk a szántóterület további szélesítésére irányuló törekvésekről is. "58 Óbudán például, a XIX. század második negyedében körülbelül 100 kat. hold legelőt fogtak müvelés alá. A fentebb vázolt, szőlőmüvelés által uralt helyzet még egy ideig változatlan maradt. A XIX. század elején önállósodásnak indult kertészet egyelőre nem jelentett komoly tényezőt. Idevágó adalékként az 1872. évi választói névjegyzéket emiitjük, amelyben 177 szőlőműves szerepel, mig kertész egyetlen egy sem. A fordulópont 1886-1890, a szőlők kipusztulás áriak ideje. Sokan elszegényedtek, foglalkozást és életformát cseréltek. Azok révén viszont, akik továbbra is földjükből vagy állataikból akartak megélni előretört a kertészet, a tejtermelés, önálló foglalkozássá alakult a fuvarozás. A szőlőművelést elsőrendű tevékenységként folytató gazdák száma a filoxéra előttinek mindössze 15 %-át tette ki. Függetlenül attól, hogy a mezőgazdaság melyik ága lett a megélhetés alapja,, a jobbágykori összetett gazdasági szerkezet, bizonyos részeinek elsorvadásával - néhány kivételtől eltekintve - csonka változatokká alakult át. Például aki szőlőmüveléssel vagy kertészettel foglalkozott, a trágyáért és az igaerőért lovat is tartott. Aki tehenészettel vagy fuvarozással foglalkozott, szántóföldjén takarmányt termesztett. A lényeg tehát az, hogy az óbudai parasztpolgárok egyetlen tipusu termék (nem feltétlenül szőlő illetve bor) előállítására rendezkedtek be és minden más tevékenységet (feltéve persze, ha folytattak) annak szolgálatába állítottak. Az egymással kölcsönhatásban levő munkaeszközök és -módszerek tekintetében - a magyarországi kapitalizmus kifejlődésével együtt érlelődő - változások sora zajlott le, vagy fejeződött be a XX. század első két évtizedében. A sarló kiszorult az aratószerszámok sorából, megjelent a cséplőgép és a nyomtatás elmaradt, a szőlőmetszőkést felváltotta az olló, a taposást a darálás, stb. Általában véve tehát egyes eszközök kiestek a használatból, uj gépek álltak be a termelésbe s termelékenyebb megoldásokat kezdtek alkalmazni. 190