Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

A szálfaprések egyik előnye abban rejlett, hogy ha a követ elég magasra felhúzták, egyenletes nyomással, önmagától működött akár 8-12 óra hosszat is. Tehát a 20-24 órát tartó préselést éjszakára sem kellett szüneteltetni. Körülbelül a félidő táján a gerendát felengedték, a "kosarat" kinyitották, a törkölyt ("Treber") megforgatták, "felrázták" és újra nyomás alá helyezték. A prés kiváló hatásfokára jellemző, hogy "a végén olyan száraz lett a törköly, mint a szalma", illetve ugy összeállt, hogy fejszével, ásóval kellett szétdarabolni. A szőlőfürtök leszedésétől a préselésig tartó munkák hagyományos rendje az 1910-es évektől kezdődően több változáson ment keresztül. Elsőként a taposásról áttértek a darálásra, amit maguk a puttonyosok végeztek. A következő lépés az volt, hogy összezúzott szőlőt lajt helyett stráfkocsira tett kád(ak)ban szállították be. A továbbiakban ez ugy módosult, hogy a fürtöket egészben a lakóház udvarára vitték és ott darálták meg. Aki helyhiány vagy más ok miatt szálfaprésének eladására, szétfürészeltetésére kényszerült, aki szőlőmüveléssel 1900 után kezdett foglalkozni, az már gyári vasprést ("spindlpress") vásárolt. A kipréselt must egy kádba folyt, ahonnan hordókba merték, amelyek a présház vagy a lakószobák alatt levő pincében álltak. A művelethez "fertály"-t (24. kép) és a tölcsér szerepét betöltő "tőtikét" ("kiszkándl/i)", "kiszkál"; ném. Giesskandel= öntőcsatorna, (csurgó 26. kép) használták. A hordókat nem töltötték színültig - mintegy 30-40 liter hiányzott belőlük-,hogy a must ne fusson ki forrás közben. Az alkoholos erjedés a melegebb pincékben hamarabb indult meg és rövidebb ideig tartott. Ezen idő alatt a pince ajtaját nyitva hagyták a mérgező gázok gyorsabb eltávozásához. Amikor a must kiforrta magát, fokozatosan teletöltötték a hordókat és ülepedni hagyták. A borfejtést újév táján vagy január első felében kezdték el. Ennek során használták a nagyjából ovális vagy tojás alakú "kármentő"-t ("vándli"; ném. ?, 27.' kép), amely a hordók kiürítésénél az elcsurgó bort felfogta. A XVIII. század végétől bizonyitható, hogy az óbudai szőlősgazdák pálinkafőzéssel nem foglalkoztak. A préselésnél visszamaradt törkölyt kidobták. A XIX. század végén, a növekvő számú óbudai munkásság pálinka igénye valamelyest változtatott a korábbi helyzeten. Néhányan a törkölyt kádba taposták, agyaggal letapasztották és körülbelül karácsonyig érni hagyták. Akkor kibontották a tetejét és elvitték a szeszfőzdébe. A szüret egy-két napig tartó mulatsággal zárult. Óbuda életének e jelentős eseménye felvonulással kezdődött, amely a mai Kórház utcai piactól indult el, végighaladt a Solymári és Föld utcán, a Bécsi utón, az újlaki templomnál visszakanyarodva a Lajos utcán, Korvin Ottó utcán, Miklós téren, Harrer Pál utcán, Fő téren, Fényes Adolf utcán, egészen a Kiskorona vendéglőig. A menetben feldíszített lajtos kocsik, szőlőfürtökkel teleaggatott szekér, "magyaros" ruhába öltözött fiatalok 181