Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

A XDC-XX. század fordulója táján megjelent a "gálic"-cal való permetezés is. Először a ka ró z. ás végeztével, az első virágzás előtt vagy után, másodszor a kötözés után permeteztek, amikor a szőlőszemek már elérték a sörét nagyságot. Száraz idő esetén az utóbbi elmaradhatott, ha viszont sokat esett - ami lemosta az oldatot -, akkor háromszor permeteztek. Az első világháború alatt és után a növényvédő szerekben hiány mutatkozott, ezért a szőlőkben komoly károk keletkeztek. A szőlőmunkákban használatos szerszámok

ról az alábbi ismeretekkel rendelkezünk. Az ültetőfuró ("Spiess") házilag készült. 1.5 m körüli magassága és súlyos vashegye révén hatékony eszköznek bizonyult. Méreteiben némileg különböző, de formájában, használatában, stb. teljesen megegyező párhuzamait Arad, Baranya, Fejér megyékből és a Solt vidékéről ismerjük. ^

1 A szőlőmetszőkések ("Weinmesser", kacor) (20. kép) az óbudai kovácsok vagy a Galata nevű késesmester műhelyéből származtak. Ez utóbbi családban a mesterség apáról-fiura szállt. Az uj vagy alig használt kések hossza 15-20 centimétert tett ki. A vesszők metszése a késsel végzett erőteljes taszitó mozdulatból állt. 1905-1915 között a gazdák többsége metszőollóra cserélte fel a kést. Ez utóbbi teljes kiszorulásáról azonban nem beszélhetünk, mert a kisebbség még évtizedekig használta. Ennek okát - elsősorban a szőlőjük iránt igényesebb gazdák - azzal magyarázták, hogy az olló a metszésnél összenyomja, repeszti a vesszőt, ami a növekedés szempontjából hátrányosabb, mint a sima vágási felület. Azonkivül a különböző oltási módoknál a késekre továbbra is szükség volt. A metszőkéseket általában megőrizték, ha másra nem apró házimunkákra. A néprajzi irodalom alapján a vizsgált óbudai szőlőmetszőkések a "balta nélküli", s azon belül a "budai" tipushoz sorolhatók. Vincze István meghatározásának mindenféle szempontból megfelelnek illetve megerősitik azt mind a méretek, mind a taszitó mozdulattal végzett metszés, mind a házai német eredetű szőlőművesek kezén való előfordulás tekintetében. 4A szőlőkapa (21. kép) gyári készitésü, szivalaku, orom nélküli volt. Köpüje és lapja körülbelül 13 5°-os, nyele és lapja 45°-os szöget zárt be. A nyél hossza az 1 métert sohasem haladta meg, hogy "több erőt lehessen vele kifejteni. "

43 Nyitáshoz általában az uj kapákat használták. Jóval kisebb jelentőségű volt az irtókapa (másnéven csákánykapa, tővető kapa) (22. kép)., Nem is annyira a föld megmunkálásában, mint inkább a kiöregedett szőlőtőkék kivágásában játszott szerepet. Szembeötlő, hogy kapák tekintetében az óbudai szőlőmüvelés szerszámkészlete mennyire szegényes. Férfiak és nők egy és ugyanazon kapával végezték az összes gyomirtó, talajlazitó-és forgató munkát. Tehát Óbuda esete egyáltalában nem igazolja Balassa Iván azon té176