Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Létay Miklós: Óbuda parasztpolgárainak anyagi kultúrája és társadalma, 1848-1945, I. = Materielle Kultur und Gesellschaft der Bauernbürger von Óbuda, 1848-1945 152-199

vásároltak, ahova mezőgazdasági cikkek tömege érkezett kocsikon és hajókon. Az árusitás két bakra fektetett falapon vagy egyszerű deszkàpulton történt. A napsütés és az eső ellen védekezve némelyik fölé primitív tetőt szereltek. Éppen csak hogy egy személy aláfért. Az árusitási idő egyénenként változott. Nyáron volt aki reggel 5 órakor nyitott és este 8 órakor zárt, sőt vasárnap is árult, ugy 10 óráig. Télen, a hideg miatt, körülbelül 7-től 2-ig tartottak nyitva. Kiegészítésként meg kell jegyezni, hogy az 1870-es években Óbudán is megjelentek a bolgárkertészek. Eleinte tavasszal érkeztek, béreltek egy földdarabot, azt megművelték, majd ősszel távoztak. Később egyre többen végérvényesen megtelepedtek. Bár különállásukat sokáig megőrizték, az óbudaiakkal barátságos viszonyt tartottak fent. Természetesen az óbudai piacokon környékbeli parasztok és bolgárkertészek is árultak, azonban velük most nem foglalkozunk, mivel témánkhoz való kapcsolódásuk minimális. A kertészet a XIX. századi gyors karrier után a XX. század első felében is töretlenül virágzott és a többi mezőgazdasági ággal ellentétben a hanyatlás semmiféle jelét nem mutatta. Ebben nemcsak a kedvező értékesítési lehetőségek játszottak szerepet, hanem az a felismerés is, hogy a gazdálkodás ezen ága a legkevésbé terület-, eszköz- és munkaállat igényes, a befektetett munka gyorsan megtérül. "Az effajta értékesités behozhatatlan előnyöket hoz a termelőnek. Saját termelői költséggel és hatáskörben ugy használhatja ki a piac fordulatait és ugy alkalmazkodhat annak igényeihez, amennyire ügyességéből és mozgékonyságából telik. Itt nincs külön "értékesítési gond". A fogyasztói piac érverését közvetlenül érezheti a termelő. "35 A munkássá lett egykori parasztpolgár illetve utódai, rendszerint megtartották a gyümölcsös- vagy konyhakertet és munkaidő után, vasárnap tovább művelték, gondozták. Szőlőmüvelés Az óbudai szőlőmüvelés kezdeteit homály fedi. A legrégebbi adat 1246-ból származik. Feltehetőleg már korábban is termesztettek szőlőt, azonban ennek nyomait a tatárjárás elmosta. Az ezt követő négy és fél évszázad szőlőkultúra ja XVII. század végi romlásával, majd újjászületésével, történetének uj szakaszához érkezett. A betelepitett német parasztok az elvadult szőlőskerteket helyreállították, az elpusztultakat pótolták. Szemléletes példa erre, hogy mig 1703-ban 234 akó bor termett, addig 1728-ban majdnem a hússzorosa (= 4 582 akó), a jobbágyok száma viszont csak megkétszereződött. Az 1767. évi úrbéri összeirás is megerősiti, hogy "ezen városnak maga határában vagyon notabilis szőllő hegye és az ide való termés feő borok közé vármegyében számláltatik, abbul kiváltképpen ilelmeket táplályák, hogy minden esztendőben ottan termett boraikat pénzé tehetik". 171