Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151

közepén állíttatta fel 1763-ban özvegy Zichy Miklósné a Flórián - Neri Fülöp - Borromei Károly szoborcsoportot, amelyet 1819-ben helyeztek át a Flórián térre, és az Árpád-hid építésekor bontottak le,

52 A Fő tér kialakulása és méretei külön magyarázatot igényelnek. A városnak ugyanis, mint erről alább szó lesz, a XDC. század második harmadáig nem ez volt a központja, s a piacot is csak a XVIII. század végén -közigazgatási intézkedéssel, a katonaság követelésére helyezték át ide. Ezek a funkciók tehát, amelyek csak egy-egy későbbi időpontban kapcsolódtak a Fő térhez, nem indokolják ennek a nagyméretű, négyzetes térnek a kialakulását. E terület üresen hagyásának valamilyen településtörténeti oka kellett hogy legyen, amelyet azonban ezidő szerint nem ismerünk. A legvalószínűbb az, hogy -legalábbis a tér egy részén-valami olyan objektum volt, amelynek helyét nem oszthatták fel jobbágyházak telkei számára. Tény, hogy a Fő tértől délre és délnyugatra, a mai Korvin Ottó tér 9. számú házig bezárólag, és a Fő tér 5, 6. 7. helyén a Kneidinger-térkép készitése idején csak zsellérházak álltak, amelyek azonban akkor valószinüleg az ujabb települési fejlemények közé tartoztak. A Korvin Ottó téri házak alatt, mint azóta kiderült, a második prépostsági templom maradványai vannak. Nem lehetetlen, hogy ettől északra, a mai Fő tér egy része alatt volt az első prépostsági templom, vagy esetleg valamilyen más nagyobb középkori épület. Ha ezt a régészeti feltárások igazolnák, egyúttal megkapnánk a magyarázatot arra, miért maradt beépítetlenül ez a terület. °3 Óbuda igazi központja a XVIII. században nem a mai Fő tér volt, hanem a plébániatemplom környéke, amely valószinüleg a középkori királynéi városrésznek és minden bizonnyal a hódoltság alatti Óbudának is központját alkotta. Itt, a templom szomszédságában helyezkedett el a községháza, a katolikus plébánia és iskola, a kálvinista oratórium (1785-től templom) és iskola,a zsidó templom és iskola; itt volt a piac, a községi kocsma, s a XVIII. század közepéig a város temetője is. Óbuda északi felében, lényegében véve a középkori káptalani városrész központja helyén a XVIII. század első évtizedeiben kialakult egy másik központ is: a földesúri hatalmat megtestesítő személyek illetve intézmények - a tiszttartó, a kasznár és a többi uradalmi alkalmazott lakása, a majorház, majd ennek helyén az urasági kastély, továbbá az uradalmi tömlöc, a dézsma- és présház, a vendégfogadó -, nyertek itt elhelyezést. Ez a második központ azonban a lakosság életétől idegen, sokszor ellenséges testként ékelődött a városba, s ez akkor is igy maradt, amikor Óbuda 1766-ban a Zichy család birtokából a kincstár tulajdonába ment át. A helyzet csak a XIX. század első felében változott meg, amikor előbb a piac, majd a városháza is "átkerült a Fő térre. 120