Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)
Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151
detü - magyar dűlőnevek közül csak néhányat ismerünk. A XVII-XVIII. század fordulója táján az esztergomi káptalan és a veszprémi püspök közti tizedper alkalmával kihallgatott óbudai öregek három régi szőlőhegy névre emlékeztek: Papmái, Fenyőmái és Kereked nvvére, de helyükről nem tudtak közelebbi felvilágosítást adni. 27 Kereked neve azonban egy kb. háromnegyed évszázaddal későbbi forrásban még egyszer felbukkant, s ez lehetővé tette helyének meghatározását. Keltezetlen, de valószinüleg az 1780-as évek elején készült végrendeletében Omasztay Andrásné Rácz Zsuzsanna "Kerekedbe fekvő" fél negyed és fél nyolcad szőlőjét, amely Kónya István szőlője mellett volt, fiára hagyta; 1787 januárjában az Örökös ezt a szőlőt eladta Kónya Istvánnak, az óbudai telekátirási jegyzőkönyv azonban ekkor már a németek közt használatos Peters berg névvel jelölte meg a dűlőt. 28 A helyszin megtekintése magyarázatot ad a Kereked elnevezés eredetére: a Péter-hegy és az Arany-hegy között, a Péter-hegy déli lejtőjén egy távolból nézve csaknem szabályos köralaku mélyedés van, amelynek szeliden lejtő oldalai kiválóan alkalmasak lehettek a szőlőtermesztésre. A Kereked név ilyen késői előfordulása arra mutat, hogy a bár kisebbségbe került, de Óbudán továbbra is kitartó magyar lakosok körében tovább élt a magyar dűlőnevek használata, még ha erről csak véletlenszerűen maradt is ránk Írásos nyom. A lakosság többsége és a hivatalos helyek (a földesúr, a megye stb. ) azonban kétségkívül a német lakosság által adott dűlőneveket használta, már a XVIII. század eleje óta. A XVIII. század első felének forrásaiban ugyan csak elvétve fordulnak elő dűlőnevek,de a később használatban lévő elnevezések eredetének elemzéséből az derül ki, hogy a dűlőnevek egy része a XVIII. század első felére vezethető vissza. Az óbudai dűlőnevek teljes felsorolását az 1854-55-ös kataszteri felvétel tartalmazza, az ehhez készült térkép 29 (4. kép) pedig pontosan mutatja a dűlők elhelyezkedését. A dűlőnevek egy része felvilágosítást ad az elnevezés hozzávetőleges időpontjáról. Mindenképpen a XVIII. század elejére vezethetők vissza a malmokról történt dülöelnevezések: Enczinger , Kremplmühl , Radlmühl , Mühlacker , Pulvers tarn pf m ühl Ried. Enczinger János budai lőpor ügyi felügyelő 1689-ben kapott engedélyt egy lőpormalom épitésére a mai római fürdői strand helyén30 (ahol római alapokra épülve, a középkorban is malom állt); Enczinger az 1710-es években már meghalt, de a malom és a mellette lévő terület még csaknem két évszázadig az ő nevét viselte. A Krempl-malom dűlő a mai Szentendrei ut és Pók utca sarkán lévő ugyancsak középkori eredetű patakmalom hódoltság utáni első bérlőjéről, Krempl Tóbiás budai pékmesterről 31 kapta névét (Krempl 1698-ban irta alá a bérleti szerződést). A Malom szántó-dűlő ettől keletre terült el, a mai Pók utca és Nánási ut sarkán, s ugyancsak a XVII, század végétől működő két malomnak 32 köszönheti elnevezését. A Radlmühl dűlő az eredetileg Franki-malomnak nevezett, 1695-től Franki (Mertz) Miklós budai péknek bérbeadott 33 és az 114
