Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979)

Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig = Topographie Óbudas (Alt-Ofen) vom Ende des 17. bis Mitte des 19. Jahrhunderts 105-151

sei meglehetősen feldolgozatlanok. Márpedig ezek az évszázadok nem ugorhatók át, hiszen a települési-topográfiai folyamatosság rajtuk keresztül érte el korunkat, a huszadik századot. A főváros egyesülése után Óbuda - itt most nem részletezhető okoknál fogva - kimaradt Budapest egészének a XIX. század utolsó évtizedeit és a XX. század elejét jellemző rohamos fejlődéséből; ennek következtében csaknem a XX. század közepéig megőrizte XVIII-XIX. századi településszerkezetét és városképét. Az első jelentős változást az 1940-es években az Árpád-hid épitése hozta magával: a hidfő kialakításához Óbuda régi városközpontjában nagy területen lebontották a házakat, s ezzel jónéhány utca teljesen megszűnt. Az 1960-as évek végén megindult rekonstrukció azután a régi Óbudát szinte teljesen eltörölte a föld szinéről, s csak rezervátumként hagyott meg néhány épületet; az uj lakótelep építésével az utcahálózat is alaposan átalakult. A topográfiai azonosításoknál ezért sok esetben nem lehet a mai állapotra utalni: ilyenkor az 1940 illetve az 1970 előtti helyrajzi adatokra történik hivatkozás. A tájékozódás megkönnyítésére Óbudának az Árpád-hid épitése előtti térképét is közöljük (1. ábra). Források 0 Óbuda XVII-XIX. századi topográfiájának meglehetősen szegényes és szórványos a forrásanyaga. Ez különösen a korai időszakra érvényes. A XVII. századi, XVIII. század eleji topográfiára csak közvetve, visszamenőleg következtethetünk, illetve feltevésekre szorítkozhatunk. Térképek, tervek és ábrázolások, amelyek segítségével az írásos forrásokban elszórtan található topográfiai adatokat pontosabban helyhez köthetjük, csak a későbbi időkből maradtak fenn. Az első grafikus ábrázolás (a közismert Dillich-féle, Óbudát romokban ábrázoló XVI. század végi - XVII. század eleji metszet után) az 1737-ben, Bél Mátyás Notitia Hungáriáé novae.. . cimü munkájának III, kötetében megjelent metszet, amely Buda és Óbuda látképét keletről ábrázolja, de Óbudából igen keveset mutat, Óbuda határát és beépített területét ábrázoló térképek a XVIII. század második felétől kezdve maradtak ránk, s köztük jónéhány olyan, amely igen jól használható az óbudai topográfia vizsgálatához. Egyes épületekre nézve becses forrás a kamarai terveknek az Országos Levéltárban őrzött gyűjteménye, amelyben az óbudai topográfia szempontjából különösen érdekesek Gföller kamarai építőmester 1774-ben készült felvételei az összes óbudai uradalmi épületekről. Mig Buda és Pest topográfiájának kutatása a XVII. század végétől kezdve fennmaradt, a város összes ingatlanaira kiterjedő telekösszeirásokra támaszkodhat, Óbudáról ilyenek csak a XVIII. század végétől kezdve állnak rendelkezésre, de pontosság és részletesség tekintetében ezek is elmaradnak a budaiak és pestiek mögött. Óbudán az adó106