Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - SZABÓ Ágnes
jöveteleket, elsősorban Budapest maradt az a terület, ahol a szocialista mozgalom kibontakozhatott, ahol meg voltak a lehetőségek arra, hogy az MSZDP tagjai rendszeres pártéletet folytassanak. Mar a Bethlen-Peyer paktumban találkozhatunk azokkal a megfogalmazásokkal, amelyek különbséget tettek a fővárosi és a vidéki pártszervezés lehetőségei között. A paktum szövegében olvashatjuk, hogy az MSZDP-nek a szerdai pártnapokat a fővárosban az "egyszer s mindenkorra szóló bejelentés alapján" engedélyezik, mig a vidéki pártszervezeteknek a pártnapok megtartásának engedélyezéséért hétről-hétre újból kellett folyamodniok. Elsősorban fővárosi párt volt az illegális KMP is. Ebben sok minden mellett döntően az a fentebb már emiitett tény játszott közre, hogy az illegális mozgalomnak ki kellett használni a legális mozgalom adta lehetőségeket. Ezek viszont a fővárosban voltak a legkedvezőbbek. A legális munkásmozgalmat a kommunisták nemcsak tömegkapcsolataik kialakítása érdekében, hanem szervezeteik kiépítése céljából is felhasználták. Elsősorban a szociáldemokrata párt kerületi szervezeteiben, valamint a szakszervezetekben tudtak sejteket, kommunista frakciókat kiépíteni. Az illegális KMP a húszas évek közepén Budapesten már kialakította illegális hálózatát. Csak zárójelben emiitjük meg, hogy az illegális pártmunkára való felkészülésnek komoly "tantárgya" volt Budapest alapos ismerete. A konspirációs szabályok megtartását mindig szigorúan megkövetelő Landler Jenő intelmeiből tanítványai, harcostársai megőrizték azt a figyelmeztetést, amelyben Budapest alapos tanulmányozására szólította fel őket. Landler arra tanította a pártmunkásokat, hogy ismerkedjenek meg azzal a Budapesttel, amely az illegális pártmunka biztonságát segiti elő, Budapest utcáinak, tereinek, házainak elhelyezkedését abból a szempontból vizsgálta és vizsgáltatta, mennyiben kedveznek azok illegális munkára. Kereste az olyan utcákat, amelyek a kommunisták találkozására a legalkalmasabbak voltak, amelyeken nem fenyegette az a veszély,hogy kelepcévé válnak egy rendőrségi rajtaütés esetén. Tul tehát Budapest társadalmi, gazdasági kérdéseinek ismeretén, a kommunistáknak Budapest sokak által szinte ismeretlen oldalával kellett megismerkedniük. Mint köztudott, az MSZDP 1921 végén feladta passzív politikai magatartását, 1922 nyarán részt vett az országgyűlési választásokon, 24 képviselővel parlamenti párttá lett. Uj korszak kezdődött az MSZDP életében, a politikailag aktiv korszak. A szociáldemokraták 1922 végén több Pest-környéki községben bekerültek a helyi önkormányzati szervekbe. Ezt követően a községi politika a szociáldemokraták érdeklődésének előterébe került. Az 1922 évi kongresszus utasította a pártvezetőséget, hogy dolgozza ki a párt községpolitikai programját. A programtervezet 1923 végén került vitára. A szociáldemokraták célja demokratikus szellemű községpolitika megvalósitása volt, különös tekintettel egy demokratikus főváros kialakítására. A Szocializmusban megjelent cikkek tanúsága szerint a szociáldemokraták nagy reményeket fűztek községpolitikai programjukhoz. Már a tervezet vitája alkalmával elégedetten nyugtázta Büchler József: "érdemes megnézni, hogy a budapesti pártszervezetekben milyen intenziv vitatkozások vannak e kérdés körül és jólesik megállapítani, hogy itt tisztán elvi és gyakorlati szempontok szerint Ítélik meg az elvtársak az egész kérdéskomplexumot". (Szocializmus, 1924 március, 154. o.) Programjuk kidolgozásakor a vörös Bécs községpolitikai programját tanulmányozták. Szinte egyidőben a hazai községpolitikai program kidolgozásával Révész Mihály összeállításában "Szocialista községi politika" cimen kiadtak egy füzetet, amely azzal a kérdéssel foglalkozott, hogyan kormányozzák a szociáldemokraták Bécset. Részletesen ismertette ez a füzet Bécs alkotmányának és közigazgatásának alapelveit. Az osztrák szociáldemokrata párt községpolitikája már korábban is követendő példa volt a magyarországi szociáldemokrata pártvezetőség számára, 1924-ben azonban elsősorban azokat a bécsi eredményeket népszerűsítették, amelyeket a köz- és városi alkalmazottak szervezésében ért el az osztrák párt, vagyis pontosan azokról a rétegekről szóltak, akiknek a szervezéséhez a BethlenPeyer paktumban vállalt kötelezettségek értelmében nem jutott el a magyar szociáldemokrata párt. Az 1924-ben elfogadott községi programnak a községi munkáspolitikai része talán a legfigyelemreméltóbb, az érte való következetes küzdelem szélesíthette a szocialista munkásmozgalom munkásbázisát éppen az ez ideig nehezen megközelíthető munkásrétegek körében. A fővárosi törvény szűk korlátok közé szorította a szociáldemokrata községi politikai programot. A törvényhatósági bizottságba bekerült szociáldemokraták harcoltak a jobboldali várospolitika ellen, de a rendszer rájuk nehezedő nyomása, politikai partnereik következetlensége és gyengesége, valamint saját reformizmusuk miatt kevés eredményt tudtak felmutatni. 87
