Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SZELÉNYI Iván: Urbanizáció és az életmód alakulása Budapesten - SZELÉNYI Iván válasza a hozzászólásokra

A bemutatott adatok egyértelműen bizonyítják a lakótelep övezet viszonylag magas társadalmi státuszát és alátámasztják azt, amit előadásomban a városszerkezet ujabb változásairól elmondtam. Igaza volt Mezei Gyulának hozzászólásában, hogy magát a lakótelepeket épitési korszakonként is meg kell különböztetni, hiszen az elmúlt húsz esztendőben az épülő lakások minősége alaposan megváltozott. Másoldalról igaz az is, hogy a hatvanas évek lakótelepei már meglehetősen homogének s lakótelep építkezésünk zöme a múlt évtizedre esett. Azzal megint teljesen egyetértek, hogy ha valaki gyakorlati feladattal például a különböző lakótelepeken lévő iskolák kérdéseivel foglalkozik, akkor a részletek fontosabbak a számára, munkája ott kezdődik, ahol az én előadásom végződött. Feltehető az, hogy az 1971-es lakástörvény változásokat hoz be az állami kivitelezésű és tanácsi elosztású lakások lakóinak az összetételében. Az 1971-es lakástörvény rendkívül fontos eleme, hogy szociálpolitikai megfontolásokból jövedelmi határokat jelöl ki, tehát elvileg előrevetíti egy olyan szociális lakásgazdálkodás elosztását, amiben a nagy állami szubvenciót tartalmazó lakásokat az alacsonyabb jövedelműek kapják meg. Más kérdés az, hogy mivel bérlakáshoz kizárólag tanácsi kiutalással lehet hozzájutni (mivel nincs piaci értékesitésü bérlakás) ezért az igényjogosultság határát jelző jövedelmi szintnek viszonylag magasnak kell lennie (ahhoz ugyanis nagyon magas jövedelem kell, hogy elvárhassuk valakitől, hogy maga épitsen magának lakást). így például a budapesti Tanács 1 500 illetve 2 500 Ft-ban rögzítette - nagyon reálisan - a bér illetve szövetkezeti lakásra igényjogosultnak 1 főre jutó jövedelmének határát. De ne feledkezzünk meg arról, hogy Magyarországon ennél alacsonyabb azoknak a családoknak az arányszáma, melyekben az 1 főre jutó jövedelem 2 500 Ft. felett van ugyancsak elhanyagolható. Ha azt mondom, hogy 2 500 Ft-os jövedelemmel még hozzá lehet jutni a szövetkezeti, állami kivitelezésű és tanácsi elosztású lakáshoz, akkor ezzel a társadalom túlnyomó része számára lehetőséget nyitott, hogy ehhez hozzájusson. Ezt nem kritikai éllel mondom, hiszen valóban képtelenség egy 2 500 Ft-os egy főre jutó keresetű családtól azt elvárni, hogy 700 ezer Ft készpénzért OTP öröklakást vásároljon magának. Végül még valamit a lakáselosztás kérdésével kapcsolatban. A lakótelepi társadalmi összetétel nem pusztán a lakáselosztás és különösen nem a tanácsi lakáselosztás következménye. Tudomásom szerint Budapesten az állami erőből épülő lakásoknak csak mintegy 50 %-át tudja a Tanács elosztani az igényjogosultak listájáról, a másik felét az újonnan épülő lakásoknak fel kell használnia egyéb célokra. A tanácsok tehát viszonylag kevés lakás elosztásáról döntenek valóban saját belátásuk szerint. Ezen tul figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a lakáselosztási politika nem határozza meg a lakásban ténylegesen maradók szerkezetét, hiszen a lakáscserékkel bizonyos spontán mozgás is zajlik a lakásrendszerben. Ennek volumenét nehéz megbecsülni, nagyon ellentétes adataink vannak. Az 1963-as BUVÁTI vizsgálat, melyet Fodor László vezetett, riasztóan magas adatokat mutatott, a vizsgálat szerint az uj lakótelepekről a népesség 40 %-a hamarosan elköltözik. Ezt az adatot erőserf túlzottnak vélem, s azt hiszem módszertani hiba miatt torzított. A szóbanforgó BUVÁTI felmérésben ugyanis postai utón küldték ki a kérdőiveket. A kérdőív elsősorban a lakásváltoztatás kérdésével foglalkozott. A kiküldött kérdőiveknek kevesebb mint a fele érkezett vissza. Hajlamos vagyok feltételezni, hogy azért találtak olyan nagyon magas mobilitási szintet a lakótelepeken, mert a kérdőiveket főként azok küldték vissza, akik csere utján kerültek a lakótelepre, mert ugy gondolták, a kérdőiv rájuk vonatkozik. A mi lakótelep vizsgálatunk alapján a beköltözést követő 4-5 éven belül továbbköltözők arányát 15-20 %-ra becsülnénk. Egyetértek azonban Mezei Gyulával abban, hogy valóban elsősorban az alacsonyabb jövedelmű rétegek költöznek el a lakótelepről, részben mert életformájuk a régi városrészekhez köti őket, részben mert nem nagyon tudják megfizetni ezeket az egyébként képtelenül olcsó lakásokat sem. Nem a komforttól való visszariadás viszi vissza őket a régebbi lakásokba, hanem az, hogy 1 000-1 200 Ft-os havi fenntartási költséget 600 Ft-os egy főre jutó jövedelemből nem tudnak kifizetni. Előadásomban egyáltalán nem állítottam, hogy ma a magasabb társadalmi státuszú és kvalifikáltabb rétegek költöznének el a lakótelepről. Ellenkezőleg, tézisem éppen az, hogy jelenleg a lakótelep az átlagosnál kvalifikáltabb rétegeket fogadja. Ezeknek a rétegeknek a kiáramlásáról prognózisként beszéltem, melynek bekövetkezésével 20-25 éves távlatban lehet számolni. Szeretném hangsúlyozni, hogy égetően szükség lenne egy budapesti reprezentati\ felmérésre, annak érdekében, hogy végre pontos leirást adhassunk a város ökológiai szer241