Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - Tofik ISZLAMOV (Szovjetunió)

Azaz 42%-a a törvényhatósági bizottság tagjainak tőkés érdekeket képviselt közvetlen módon is, ha ehhez hozzávesszük a birtokosok számát, akkor 55 százalékról beszélhetünk, mint olyan vezető testületi tagról, akinek jelenléte a burzsoázia várospolitikai érdekeit képviselte. Mint Vörös Károly emiitett munkájában megállapitja, ez még önmagában tekintve haladó lépés volt előre a megyék nemesi, földesúri vezetésével szemben. Nem teljes ellentétben Vörös Károllyal, mégis Bárczy Istvánnak kell igazat adnunk, aki 1906-ban polgármesteri székfoglaló beszédében nyiltan kimondta: "Nem igazi népképviselet az, amikor a közel 1 milliós lakosú főváros képviselőit egy néhány száz ember által, meghatalmazások alapján leszavaztatott 20-25 ezer választó választja, s a képviselők felét nem is az összes választók közül, szabadon, hanem vagyoni cenzus alapján - virilisták közül kell választani. " A haladó polgári rétegek és a liberális városvezetés összehangolt fellépése 1907ben - más dátumokat is hozhatnék fel példának - a belügyminisztert arra készteti, hogy bejelentse: a fővárosi virilizmus eltörlése mellett van, amely mint tudjuk, csak 1920-ban következett be. A törvényhatósági bizottság összetétele a virilizmus fennállása idején körvonalaiban hasonult az 1873-ban kialakult összetételhez, mégis igen jelentős változásokon is átment. Néhány kiemelt adat: az országos méretű tőkekoncentrációt mintegy tükrözte, hogy a bizottság összetételében csökkent a kis és középipar képviselete, 12,8 százalékról 5 százalékra, ugyanigy a kereskedelem középrétegeinél is 17,4 százalékról 13,9 százalékra, viszont nőtt a nagyipar és a bankok képviselete önmagukhoz viszonyitva átlagosan 50 százalékkal. Már ebben a korszakban jelentkezik egy uj probléma, a jogászok és tisztviselők igen magas aránya, ami 1915-ben elérte a 40%-ot. S ennek a folyamata a Tanácsköztársaság rövid időszakától eltekintve 1945-ig megállithatatlanul haladt előre. 1920-ban a közigazgatási bizottságban az ügyvédek és tisztviselők az összes tagok 52 százalékát, 1930-ban már 65 százalékát tették ki. Ez csak igen kis részben jelenti azt, amivel a kortársak igyekeztek e jelenséget magyarázni; a közigazgatási gyakorlat szükségessége. Sokkal inkább a társadalmi bázis beszűkülését jelzik a számok, s azt, hogy a rendszer tényleges társadalmi bázisának, a keresztény középrétegeknek igyekeztek teret engedni, illetve erőszakos módon is ezt biztosítani. Jellemző apró adalék, hogy az úgynevezett keresztény középrétegek, gyakorlatilag a hivatalnokok előretörése időszakában, a korábban igen jelentős pedagógus képviselet 1 százalék körülire zuhant vissza. 1919 után az ellenforradalmi rendszer lényegéből következően önkormányzatról nem beszélhetünk sem jogilag, sem politikai tartalmát illetően. A Horthy-korszak törvényeinek célja nem a helyi önkormányzat léte volt, hanem az, hogy politikai rendszerüket az önkormányzat formájának a fenntartásával biztosítsák. Tarjányi Sándor már emiitett összeállítása a fővárosi törvényekről ezt a folyamatot gazdagon illusztrálja. A kapitalista városigazgatás szervezésének problémái gyökerükben tárják elénk a szavakban megfogalmazott jogrendszer és a tényleges érvényesülő joggyakorlat helyenként súlyos ellentmondásait. Ezek a kapitalista városvezetés egész korszakán végigvonuló ellentmondások azonban nem azonos súlyúak, és mint L. Nagy Zsuzsa előadásában erről szó volt, a fasizmus felülkerekedésével, a nyilas városvezetés a már évek során illuzórikussá is vált autonómiát, felfüggesztette. A társadalmi érdekküzdelmek fokozatosabban háttérbe szorult küzdőterét most már a diktatúra nyilt uralma foglalta el. Tofik ISZLAMOV(Szovjetunió): Ugy vélem, hogy nem a konkrét történelmi anyag, a kötetekre menő tények és adatok felsorakoztatása a feladatunk, vagy nem csak az a feladatunk. Célszerűbbnek látszik a periodizációs kérdésekre kitérni és olyan összefüggésekre koncentrálni a figyelmünket, melyeknek kutatása két szempontból is lényeges: mind Budapest munkásmozgalma, mind a magyarországi szocialista munkásmozgalom elmélyült feltárása érdekében. 84