Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - GERELYES Ede

GERELYES Ede: A budapesti várostörténeti konferencia előkés zitőbizotts ágának felkérésére "A burzsoá várospolitika jellegzetességei" c. témában végeztem előtanulmányokat. A korreferátum időbeli lehetőségei már eleve kétségessé teszik e téma főbb összetevőinek felvetését is, ezért csupán néhány szemelvény-szerü gondolattal szeretnék a vitához hozzájárulni. L. Nagy Zsuzsa előadásában több esetben is joggal emliti egyes személyek tevékenysége vagy várostörténeti érdekű témák kutatási elmaradottságát s ehhez a sorhoz joggal tehetjük hozzá a magyar burzsoázia fővárosi várospolitikájának kérdéseit is. Kiss György 1954-ben megjelent munkája még a közel két évtizednyi távolság ellenére is forrásértékekkel bir, s e témát gazdagította a Fővárosi Levéltár forráskiadványainak közelmúltban megjelent négy kötete,Vörös Károlynak a virilizmusról irott disszertációja, Tarjányi Sándornak a fővárosi törvényekről irt összeállítása s néhány más tanulmány is. A várospolitikának mint fogalomnak megítélésében is jelentős lépések történtek, különösen a két várospolitika: a szocialista és a kapitalista korszak közötti különbségek meghatározásában. A korábbinál reálisabb értékelések születtek a burzsoá várospolitikai eredmények és hibák felvázolásában is. Differenciáltabban áll előttünk a hét évtizednyi kapitalista városvezetés egymástól jól megkülönböztethető három korszaka is. Véleményem szerint a három fő korszak csak a burzsoá városvezetés történetére vonatkozik, hiszen az 1873-1945 közötti időszak politikai és társadalmi vízválasztója a két forradalom időszaka volt a főváros életében is. A várospolitika alakulása szempontjából első korszakként kezelhetjük az 1873-1906 közötti időszakot, másodikként a liberális városvezetés éveit, harmadikként a két forradalom időszakát, és negyedikként a kurzust, amelynek számos belső ellentéte mellett, a nyilas városvezetés kinevezéséig az azonos jellemző vonásai voltak a döntőek. E nagyon vázlatos tagolás is jelzi már, hogy az 1950-es évek kategorikusan negativ meghatározásai a burzsoá várospolitikáról nem állhatják meg helyüket. S itt néhány szóval kitérnék magának a fogalomnak értelmezésére is. Mint fogalom a várospolitika - községpolitika, a mindennapi értelmezésünkben, s ujabban történeti irodalmunkban is,leszűkül a politikai történetre. Mai valóságunkban a gyakorlatban, s történetileg visszatekintve is a várospolitika magában foglalja az adott lakóterület gazdasági, építészeti, közlekedésügyi, kulturális és oktatásügyi, egészségügyi, kereskedelmi irányítását, igazgatását az önkormányzat elvének érvényesülése alapján. A várospolitika-községpolitika a kapitalista korszak jogelméletében is az önálló helyi politikát jelentette, tegyük hozzá, hogy az esetek többségében elvben. Azonban igy is nyilvánvaló, hogy ennek az alapelvnek érvényesülése más-más módon jutott kifejezésre a városvezetés egyes korszakaiban. Nem egyértelműen igaz tahát az 1950-es évekből az a megállapítás, hogy a kapitalista korszak várospolitikája csupán a profitszerzés eszköze volt. Kétségtelen, hogy a háromnegyed évszázadnyi kapitalista várospolitikának megvoltak a közös jellemvonásai, melyek közül a továbbiakban annak a három kérdésnek egyikével kivánok foglalkozni, amelyet a szocialista jogalkotásunk is mint a várospolitika alapvető kérdését kodifikált. Ezek: a városigazgatás, a városfejlesztés, a városi szolgáltatások. Közülük a városigazgatás kérdését kivánom néhány vonatkozásban megközeliteni. A városigazgatás feladatai két problémacsoportot ölelnek fel. Az egyik a városigazgatás szervezésének problémái, a másik a konkrét városigazgatási kérdések. Nyilvánvaló, hogy kapitalista viszonyok között mindkettő érvényesülésének formáit társadalmi érdekküzdelmek determinálják. A két tényezőből elsőként emiitett városigazgatás, városigazgatás szervezés első kérdése maga az önkormányzat, tehát az, hogy hatáskörében mennyiben érvényesülhet a közösség érdeke, tehát demokratikus önkormányzatról van szó, vagy mint a későbbi évtizedek során felvetődik, közeledik az úgynevezett községi alkotmányhoz, a fasiszta tipusu városigazgatási módszerhez. A demokratikus önkormányzat nem állhatott meg a területén élő lakosság gazdasági, szociális és kulturális kielégítésénél, a helyi közigazgatás ellátásánál, hanem feladata volt az országos közigazgatás ráruházott ügyeinek vitele is. Tárgyalt korszakunk önkormányzatának legfőbb testülete a közgyűlés, amely határozatokat hozott, megválasztotta a vezető tisztviselőket. 82