Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig - Hozzászólások L. Nagy Zsuzsa előadásához: - ERÉNYI Tibor

Demokrata Pártot érte, mely fél évszázadon át igen fontos szerepet játszott a Városhá­zán és azt most teljesen elvesztette. 22 De irreálissá vált igy a közgyűlés és a városvezetés munkája is, mivel egyidejűleg a háborús körülmények az önálló kezdeményezéseket szinte teljesen lehetetlenné tették. Az ország német megszállását követően azután teljesen uj garnitúra került a város élére, az ellenzék sok tagját letartóztatták, koncentrációs táborokba hurcolták. Mindezek ellenére Budapest volt és maradt, sót, éppen 1944-ben vált a háború utáni kibontakozás demokratikus erőinek mozgósító központjává. Az antifasiszta, függetlenségi mozgalom, amely itt bontott zászlót, már 1941-től kezdve egyre jelentősebb tüntetéseket szervezett, itt alakult meg a Magyar Történelmi Emlékbizottság, itt jelent meg a Kommu­nista Párt illegális lapja, itt zajlott le a legnagyobb szabású antifasiszta tüntetés 1942. már­cius 15-én, itt alakult meg az ellenállási mozgalom vezérkara, itt formálódott a demokrati­kus pártok szövetsége. A Budapest felszabadításáért folytatott harcokban szerény fővárosi erők is résztvettek. Lehetetlen vállalkozás lenne az adott szűk keretek között megvonni fél évszázad vá­rosi-városházi politikai harcainak mérlegét. Ezért csak néhány, általános jellegű megjegy­zést kockáztatok meg. A századfordulótól kezdve a második világháború végéig a városvezetés és a városi politika megújítása, demokratizálása illetve az erre irányuló kísérletek leszerelése, elfoj­tása állt a budapesti politikai harcok középpontjában. A dualizmus viszonylag kedvező körül­ményei, majd 1918-1919 nagy lehetősége után a két világháború között végképpen bebizonyo­sodott, hogy a várospolitikában is csak ugy lehet elérni gyökeres változást, ha az rendszer­változással jár együtt. E fél évszázad tanulsága az is, hogy még a fővárosban, országosan tehát a legkedvezőbb helyen is társadalmilag igen gyenge volt a polgárságnak az a része, amely az önálló polgári érdekek, a polgári demokrácia programját vállalta; továbbá: a libe­rális budapesti polgárnak, ha csak minimális eredményeket akart is elérni, a munkásmozga­lommal, a Szociáldemokrata Párttal kellett politikai szövetségre lépnie. Ugyanakkor, s ez éppen a legkedvezőtlenebb viszonyok, a két háború között tűnik ki, társadalmi gyengeségük, politikai korlátaik ellenére mégiscsak a fővárosban maradtak meg és küzdöttek tovább azok a polgári ellenzéki erők, amelyek a fasizmus és a nácizmus árnyé­kában is továbbéltetői voltak a liberalizmus, a polgári demokrácia programjának; Budapest volt és maradt a szocialista baloldal, a munkásmozgalom legjelentősebb központja is. így az ellenforradalmi rendszer negyedszázadának súlyos hatása ellenére Budapest olyan társadal­mi erőket, olyan politikai eszméket őrzött meg, amelyek a második világháború utáni újra­kezdést segíthették. Hozzászólások L. NAGY Zsuzsa előadásához ERÉNYI Tibor: Csatlakozva L. Nagy Zsuzsa megállapításaihoz, a Szociáldemokrata Párt város­politikai elképzeléseiről kívánnék néhány szót elmondani az 1900-tól 1914-ig terjedő idő­szakra vonatkozóan. Nem kívánnám az egybegyűlteket általánosan ismert statisztikai adatok felsorolásával untatni, egy adatot azonban orientálás szempontjából megjegyeznék. Mégpedig azt, hogy 1913-ban Magyarország 110 ezer szervezett munkása közül 60 ezer élt Budapesten és közvetlen környékén. Ugy gondolom, hogy ez az adat, amely önmagában is jellemző, meg­adja bizonyos mértékig a súlyát a Szociáldemokrata Párt várospolitikai elképzeléseinek. !2 L. Nagy 142-143., 146., 154-155., 157-158.1. Az 1941 : XIX. t. c. -t közli: For ­rások III. 499-500.1. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom