Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - L. NAGY Zsuzsa: Politikai erők, politikai harcok Budapesten a századfordulótól a második világháború végéig

Bárczy programjában első helyen állt a főváros autonom jogainak kiterjesztése, a fővárosi választójog alapos reformja, a rendszeres városfejlesztési politika, amely kiterjed Budapest külső kerületeire, peremvárosaira, a közművelődés és a "népkultúra" tudatos fejlesztése; városi kislakásépitési akciót inditott, meggyorsította a fővárosi jelentősebb köz üzemek községi kezelésbe vételét, illetve uj községi üzemeket épittetett, községi iskolahálózat kiépitését és uj iskolatípusok kialakítását kezdeményezte, támogatta a közművelődés, a kultúra, a művészet intézményeit. 8 A Bárczy-éra idején a főváros fejlesztésének programján olyan kiváló tehetségű szakember gárda működött, amelyben helyet kapott többek között Szabó Ervin, Madzsar József, Wildner Ödön, Harrer Ferenc. A főváros tisztviselői, pedagógusai között tekintélyes számban voltak polgári radikálisok, szabadgondolkodók, szocialisták. Ok szolgálják majd a forradalmakat, s ők azok, akiket az ellenforradalom 1919 őszén elsőként távolit el a város kötelékéből. A Bárczy István polgármesterségével megindult liberális reform-éra alkotásai és tervei ma még távolról sincsenek feldolgozva a maguk jelentőségéhez méltóan, noha mindazok, akik a korszakkal vagy közvetlenül Budapest történetével foglalkoznak, tisztában vannak e periódus jelentőségével és kihatásaival. Az,hogy a városvezetés jórészt liberális polgári kezekben volt- a meglevő konzervatív, dzsentroid irányzat ellenére - kedvezően befolyásolta a demokratikus átalakulás különböző politikai és szellemi irányzatainak tevékenységét, a város közszellemének formálódását. A városházi politika nem utolsó sorban azért lehetett eredményes, mert erős támaszt talált a Városházán kivüli tényezőkben: a polgári radikálisokban és a Szociáldemokrata Pártban, mely utóbbi adta a polgári oldalról elérhetetlen tömegtámogatást. A munkásmozgalom, a Szociáldemokrata Párt szervezkedésének súlypontja is Budapesten volt, itt a lakosságból már 1900-ban százezer főt tett ki a kis- és nagyiparban foglalkoztatottak száma. Ugyanakkor, noha a Szociáldemokrata Párt volt a legnagyobb létszámú, egyben az egyetlen igazán szervezett párt, sem az országgyűlésben, sem a Városháza közgyűlésében nem volt képviselve. A liberális és radikális polgári törekvések, valamint a munkásmozgalom érdekei tehát nemcsak lehetővé, hanem szükségessé is tettek egy olyan szövetséget, amely a politikaijogok kiterjesztésére,a liberalizálódásra,a demokratizálódásra irányult, s amely - több tényező hatására - végső fokon a választójog követelésében summázódott. A század elejétől, főleg 1904-től, a választójog követelésében, igy a Városháza és a Szociáldemokrata Párt összerimelő tevékenysége bontakozott ki. A közös küzdelem azonban nem mosta el az ellentéteket sem a politikai célokat, sem a politikai harc módját tekintve. A progresszió táborára nehezedő kormányzati és közéleti nyomás azonban nagyobb volt annál, semhogy az ellentétek az 1917-1918-as válság előtt a maguk teljességében törhettek volna felszínre. A polgári progresszió és a munkásmozgalom megerősödése és szövetsége, valamint a kapitalizálódás eredményeinek és hatásának is Budapesten való leglátványosabb jelentkezése már a század elején kiváltotta a konzervatív, agrárius, klerikális és antiszemita támadásokat Budapest és Budapest "szelleme" ellen. A "bűnös Budapest" fogalma nem a forradalmak után születik meg, hanem a század elején, Horthyék csak kiteljesítik és "ideológiájuk" egyik pillérévé emelik. 9 Az első világháború és következményei a Városházán belül és kivül alapos változást hoztak Budapest politikai életébe. Már 1914-1915-től kezdve megindult az a folyamat, amely teljesen háttérbe szorította a városházi politikát és ezzel egyidejűleg megnövelte a Városházán kívüliek, elsősorban a munkásság jelentőségét. 0 Források II. 65-66., 78-80.1. .valamint a program megvalósulására: az l/A, I/B, i/C, i/E alfejezetek. Harrer 4. és 5. fejezet. Wolff Károly élete, politikája, alkotásai. Szerk. Szigethy Endre. Bp. 1943. A "Pest-Budától" - a 'bűnös Budapestig"

1 с fejezet К. Török Miklós tollából. Sajnálatos módon mindmáig nem készült sem életrajz, sem elemző tanulmány Bárczyról és városházi működéséről. 9 Horváth i. m. "Budapest és sajtója". "A klerikalizmus szervezett hadjárata" с alfejezetek. Források II. 72-73. 1. Vázsonyi I. 415-417., 419-422.1. Szabó Miklós: A szélsőjobboldali ideológia történeti gyökerei. Kézirat. 72