Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
A. SZEKCIÓ (Kapitalista korszak) - RÁNKI György: Budapest szerepe az ország gazdasági fejlődésében - BÁCSKAI Vera
kereskedőket. De hasonló megfigyeléseket tehetünk a politikai életet vizsgálva is: a kereskedők szerepe ekkor - nagy általánosságban véve - a politikai harcok porondján is sokkal jelentősebb és előbbremutató, mint az iparosoké. S talán mindennél jellemzőbb, hogy ha ebben az időben valamelyik pesti országos vásár rosszul üt ki, akkor ezt nemcsak a helybeli kereskedők sinylik meg és könyvelik el valóságos sorscsapásként, hanem legalább ugyanennyire megszenvedik és megsiratják az itteni iparosok is. Kérdésem tehát az, hogy az 1848 körüli Pestet eszerint még elsődlegesen kereskedő-városnak kell tekintenünk, mi teszi ezt a várost egy negyed század leforgásán belül mégis elsődlegesen ipari várossá. Első pillantásra persze kézenfekvőnek látszik az a válasz, hogy a fordulatot mindenekfölött a külső körülmények átalakulása idézi elő. Hiszen a külső körülmények sikján 1848 és 1873 között olyan nagyszabású változások zajlanak le, mint a jobbágyfelszabaditás és a céhkötelékek felszámolása vagy az osztrák-magyar vámhatár eltörlése meg a Budapestet az ország más vidékeivel összekötő vasutvonalak hosszának megsokszorozódása. Csakhogy a valóságban ezek a változások mégsem nyújtanak kellő magyarázatot. Mert például a nagyipari munkásság és a nagyipari tartaléksereg felhalmozódása már az 1848-at megelőző években sem ütközött akadályokba, holott akkor még létezett mind a jobbágy-, mint a céhrendszer. Az osztrák-magyar vámhatár eltörlése és a vasúthálózat gyors növekedése pedig kétségkivül jótékony hatást gyakorol a budapesti iparra, de hasonlóképpen jótékony hatást gyakorol az itteni kereskedelemre is. Meggyőződésem tehát, hogy az átalakulás legfőbb okozóit belső tényezőkben kell keresnünk. S hogy mik ezek a belső tényezők: éppen ezt szeretném most vizsgálatot igénylő kérdésként felvetni. BÁCSKAI Vera: Spira elvtárshoz kapcsolódva szintén a főváros kapitalistakori fejlődésének történelmi előzményeivel kivánok foglalkozni, hiszen nyilvánvaló, hogy a Budapest utolsó száz évének fejlődését meghatározó körülményeket, általános törvényszerűségeket erősen befolyásolták azok a történelmi előzmények, amelyek a főváros és az ország, Budapest és a vidék, illetve Budapest és a többi város viszonyát meghatározták a korábbi korszakban. Budapest fejlődésének egyik közismert, sajátos vonása, hogy a népesség növekedésének rohamos, "amerikai" tempója nemcsak a gyáripar kifejlődésének korszakára, az ipari kapitalizmus korszakára jellemző, hanem a megelőző évek fejlődésére is. 1787 és 1846 között - szándékosan választottam az 1846-os évet, a vasút elterjedése, a közlekedés forradalmasítása előtti időpontot záróévszámul - Budapest lakossága háromszorosára, a növekedésben vezető szerepet játszó Pesté pedig csaknem ötszörösére emelkedett. Ez idő alatt az ország népessége körülbelül 55 %-kal, a városok népessége pedig kb. 70-80 %-kal növekedett. A jelentősebb városok közül Miskolc, Várad, Temesvár és Fehérvár népessége megduplázódott; ezt a növekedési arányt még megközelitette Debrecen, Szabadka és Kassa is. Ha nem csak a szabad királyi városokat, hanem a kétezer főnyi népességet meghaladó települések összességét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a népesség számának növekedése az agrár jellegű településekben jóval gyorsabb ütemű volt. Ezek között a kétszeres, sőt háromszoros, de általában a két- és háromszoros közötti népességnövekedés sokkal gyakrabban fordult elő, mint a városoknál. Ez a megállapítás nem csak azokra az agrártelepülésekre vonatkozik, amelyek egy kisebb körzet csereközpontjaiként városi funkciókat töltöttek be, hanem azokra is, amelyeknél ilyen funkciókat kimutatni, legalábbis pillanatnyilag, nem tudunk. Az agrárjellegű települések növekedése tehát meghaladta a tradicionális, kézműipari, kereskedő-városok, a jogi értelemben vett városok növekedését. Ez alól egyedül Pest volt kivétel, annak ellenére, hogy e város ipara is kézműipar volt, amely, ha a kézművesek számát, és főleg a mesterségek számát tekintve fölülmulta a többi városét, de jellegében nem.különbözött azoktól. 64
