Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SZELÉNYI Iván: Urbanizáció és az életmód alakulása Budapesten - KÖRMÖCZI Katalin

vehető, hogy számos külföldi tanulság eredménnyel hasznositható a mafyar viszonyok között is. A napjainkban folyó városrész rekonstrukciók szintén komoly feladatok forrásai, hiszen az 1950-ben Budapesthez csatolt területeken körülbelül 40 000 lakást szanálnak a következő tiz évben. A lakásviszonyok változása, a város más pontjára való költözés s ezáltal a munkahelytől való távolság megváltozása, a baráti, szomszédi kapcsolatok esetleges módosulása, az egyén mozgásvilágának átalakulása, mind-mind az életmód kutatás keretei közé illenek. Tisztában vagyok azzal, hogy nem a várostörténet legfontosabb kérdéseit vetettem fel. Mindössze arra kivántam rámutatni, hogy a teljes ismeretanyag kialakításához az érdekességük miatt hálásabb témák mellett vállalkozni kell a mindennapok legegyszerűbb, beidegződött, automatikusan működő összetevőinek elemzésére is. Ez kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy a város funkciói tökéletesedjenek, a város fejlesztése pedig még precizebb legyen. KÖRMÖCZI Katalin: Engedjék meg, hogy hozzászólásomat egy szubjektiv megjegyzéssel kezdjem: nem vagyok az 1945 utáni időszak kutatója, érdeklődésem inkább a század eleji lakótelepek építésére, különösen a Wekerle-telep történetére irányul. Mégis ugy érzem, hogy a Wekerletelep sajátos problémáival, - bár alapjában nem hasonlitható össze terjedelmét, felszereltségét, lakásainak szinvonalat tekintve a mai modern lakótelepekkel, - érdekes topográfiai és társadalmi összehasonlitásokra ad alkalmat. Az összehasonlítás alapja, hogy mindkét esetben lakótelepről van szó, tehát egy olyan várostopográfiai jelenségről, amely a modern kapitalista várossal jelenik meg, amely az évtizedek során sajátos fejlődésen megy át. A lakótelep korábban valamely réteg elkülönítését,esetleg egyenesen kikülönitését jelentette, különösen, ha az első világháború után létesített Mária-Valériára vagy hasonló telepekre gondolunk. A városfejlődés aztán, főként az elmúlt évtizedekben az esetek többségében a lakótelepet a modern város egyik alkotóelemévé tette. A századfordulón s a XX. század elején létesített lakótelepek a városi lakásnyomor enyhítését célozták. Az alapgondolat a szociális segités ugyan, de a társadalom meghatározott rétegei számára csupán. Állami, városi, vállalati telepek ezek, vagy munkások, vagy tisztviselők részére, esetleg egy meghatározott gyár, üzem dolgozói részére. Első és legszembetűnőbb sajátosságuk tehát, hogy a telepeken való lakáshoz jutás munkahelyi kötöttséget jelent. A lakók társadalmi hovatartozás szerinti homogenitása eleve adott. Vasutasok, Máv-gépgyáriak lakják, vagy a Ganz Müvek dolgozói, másokat a városi tisztviselők. így e homogenitásból adódóan kézenfekvő lenne, hogy a telepeken kialakult életmódot az ottlakók társadalmi hovatartozása, gazdasági helyzete, szemlélete határozza meg. A felsorolt tényezők érvényesülését azonban megzavarja és befolyásolja az a tény, hogy a telepek létesítését indítványozó szociális gondolat nem tisztán mint szociális segitség érvényesül, állami, városi, üzemi és politikai érdekek színezik azt át. A telep az állam, a város vagy az üzem tulajdona, s a tulajdonos a tulajdonjog alapján meghatározza a bérlési feltételeket, így egy meghatározott osztály, réteg vagy gyári munkásközösségek csupán a tulajdonos által megválogatott csoportja kerülhet a telepre. Nézzük konkrétan ezt a Wekerle állami munkáslakótelep esetében. A telep létesítésétől, 1909-től a Horthy-korszak végéig, lakóinak mintegy háromnegyedét állami munkások és alkalmazottak adták: Máv-gépgyári, északi főmühelyi, dohánygyári, nyomdai munkások és postai alkalmazottak. A lakók többi része magángyárak munkásaiból és a telepi alkalmazottakból tevődött össze. Munkáslakótelep tehát. Akadnak nézetek, amelyek szerint a munkásarisztokrácia lakta a Wekerle-telepet. Ezen nézetek alapját képezheti az a tény, hogy a pénzügyminisztérium által kiadott bérlési feltételek politikai kitételeket is tartalmaztak. Vagy alapul szolgálhat az, hogy itt jobb körülmények között éltek a munkások, mint a főváros egyéb munkáslakta területein, a peremkerületeken és a nyomortelepeken. Ám ez az utóbbi már a telepadta viszonyokból következik. A Wekerle-kormány munkáslakótelepet létesített abban az értelemben, hogy munkásokkal telepitette azt be, de nem titkolt alapkoncepciója volt a telep létesítésekor, hogy a munkás arculatot átformálja, egy tőle idegen életmódot illetve annak kereteit adja a telep vi238