Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SZELÉNYI Iván: Urbanizáció és az életmód alakulása Budapesten - LÉTAY Miklós

IX. kerületben és igy tovább. E lakótelepek lakáselosztására, mivel tanácsi lakásokról van szó, a 71-es lakástörvény az irányadó, tehát szociális összetételét ennek megfelelően várhatjuk, és kell hogy felkészüljünk az itt végzett művelődésügyi munkára. Mégegyszer elnézésüket kérem, hogy a művelődés kapcsán erre a területre is kitértem. Ugy vélem azonban, hogy a művelődésügy egészét vizsgálni, s a művelődésügy következményeit megérteni, feltételeit megteremteni az urbanizáció és az életmód változás áttekintése nélkül lehetetlen. Ezért kellett ezzel is foglalkoznom. LÉT A Y Miklós: Szelényi Iván előadásának méltatása kétségtelenül hálás dolog lenne, azonban hasznosabbnak véljük, ha az imént felsorakoztatott megfigyelések mellett néhány más jellegű gondolatot is felvetünk. Ennek azért látjuk szükségét, mert a cimben jelzett "életmód"-ról szinte alig, helyesebben csak közvetve esett szó. A fogalommal kapcsolatban uralkodó bizonytalanság és a téma Budapest tekintetében való kidolgozatlansága ugyancsak arra figyelmeztet, hogy a kutatás lehetőségeit és problémáit fontolóra kell venni. Az eddigi kutatási gyakorlatból az máris nyilvánvaló, hogy az "életmód" terminus magába foglalja a mindennapi élet egészét, annak minden résztvevőjét, anyagi és szellemi összetevőjét, cselekvés sorozatát, kapcsolat rendszerét, stb. A rendkivül összetett tartalomból a társadalomtudományok egyes ágai, mint például a pszichológia, néprajz, szociológia csak bizonyos részek vizsgálatát vállalják, természetesen saját szempontjaik szerint. Budapest társadalma bármelyik jellegű megközelités számára bő anyagot nyújt,nemcsak két milliós nagyságrendje és rendkivüli szinessége következtében, hanem azért is mert a fővárosi lakosság elmúlt száz évben folytatott életmódjának elemzése eddig gyermekcipőben járt. A feldolgozásra váró témák sorravételére most nincs mód, de legyen szabad néhány példát emliteni. Óbuda törzsökös lakóinak jelentős része a 19. században mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. Erre épült az a parasztpolgári kultúra és életmód, mely néhány lényegtelen mozzanattól eltekintve, meglepően szilárdnak és mozdulatlannak bizonyult Pest-Buda közelsége, dinamikus fejlődése ellenére. Azonban a termelés hagyományos rendje az 18861887. évi filoxéra vész következtében súlyos törést szenvedett, s ez változások sorozatát inditotta el. Akik kényszerűségből - mert például elszegényedtek - vagy önként - mert például biztosabb megélhetést akartak - hátat forditottak e mezőgazdasági tevékenységnek, gyári munkások lettek. Életmódbeli változásaik vázolása most messzire vezetne, igy csupán egy részletet ragadok ki. A szőlőmüvesből lett munkások nem szakadtak el a földtől, konyha- vagy gyümölcsöskert formájában valamennyi területet továbbra is megtartottak és megműveltek. Ennek következtében fárasztó életvitel alakult ki, hiszen a szabadidőt is munka töltötte ki, ami ujabb következmények eredője lett; pl. a művelődésre, a családi gyermeknevelésre forditható idő csökkent. A különböző jellegű témák láncszerű kapcsolódása egyébként általánosságban arra figyelmeztet, hogy az életmód bonyolult rendszere csak több dimenziós elemzéssel ismerhető meg. A budapesti életmód kutatás számára fontos mérföldkő a felszabadulás. A történelmi fordulat, az uj társadalmi berendezkedés nagy tömegeket hozott mozgásba. Az 1940-es évek végétől, Magyarország minden részéből emberek ezrei indultak el Budapestre. Migrációjuk útja-módja sokféle lehetett. Azonban a lényeg az, hogy a korábban falun élő, mezőgazdasági termeléssel foglalkozó paraszt a fővárosba költözött, s életmódja a lakó- és munkahely csere, illetve annak hatásai következtében jelentősen megváltozott. Más munkaeszközökkel dolgozva újfajta termelési tapasztalatokra tett szert. A város tárgyi valóságának elfogadása gyakran megelőzte a tudat fejlődését s ez ellentmondásokat szült. Gondolok itt például az Ízlésbeli és kulturális átalakulás lassúságára, torz mozzanataira, a szülőfaluhoz való kötődésekre vagy a családi élet konyha centrikusságára, stb. Ezzel a problémakörrel kapcsolatban még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a népi kultúra és az azokat hordozó etnikumok városokba való behatolása, beépülése világjelenség. Kutatása - az u.n. akkulturációs kutatás - elsősorban az angol nyelvterületen több évtizedes hagyományokra tekinthet vissza. Megismerésük egyszerre hathat ösztönzőleg és segitőleg, mivel biztosra 237