Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SZELÉNYI Iván: Urbanizáció és az életmód alakulása Budapesten

az átlagosnál kvalifikáltabb és magasabb jövedelmű családoknak a lakóhelyei inkább, a lakáshelyzetük gyengeségére utal, de csaknem biztos, hogy 20 esztendős perspektívában gondolkodva a lakótelep gyűrűből ezek a rétegek mindenféleképpen ki fognak mozdulni. A várostervezés számára döntő kérdés az, hogy milyen irányba mozdulnak. Ha az átlagosnál magasabb státuszú rétegek elhagyják a jelenlegi lakótelep gyürüt, ugy vagy a város középpontja, vagy a városon kívülre mozdulhatnak. Az első esetben (a továbbiakban mint első előrejelzési alternatívára utalunk erre) a város ökológiai szerkezetét kifejező görbe a háború előttihez válik hasonlóvá, megszűnik tehát a görbe betörése a jelenlegi átmeneti övezetben, s ismét egy a város középpontjától a város szélig folyamatosan csökkenő görbe alakul ki. A második esetben viszont a görbe a központban tovább csökken, megszűnik a lakótelep-gyűrűnél tapasztalható jelenlegi kiugrás, majd a görbe a város szélén kezd emelkedni, s maximumát a jelenlegi közigazgatási határon kívül veszi fel. E második előrejelzési alternativa tulajdonképpen a szuburbanizáció alternatívája, amikor a családiházas övezetekbe mozdulnak. Érdemes elgondolkodnunk e két előrejelzési alternativa bekövetkezésének esélyeiről és feltételeiről. Ma várostervezésünk egyértelműen az első alternatíva megvalósítására törekszik, tehát szeretné elkerülni, hogy a város népességének jelentős része kertvárosokba költözzön. E tervezési koncepció sikere azt hiszem alapvetően az átmeneti övezet felújítási politikájától függ. Abban az esetben, ha a mai lakótelep gyürü, a mai szintű lakásállománnyal nagyon gyorsan tudna befelé haladni a Belváros felé, abban az esetben nő a második alternatíva bekövetkezésének a valószínűsége. Ha az átmeneti övezet felújítása lassabb ütemű, az átmeneti övezetben az átlagosnál színvonalasabb lakások i£ épüljenek, s igy a felújított átmeneti övezet inkább kielégíti a magasabb státuszú társadalmi rétegeknek az igényeit is, akkor elképzelhető, hogy a magasabb státuszú rétegek a színvonalában javuló belsőbb városrészek felé áramlanak majd és átadják helyüket a mai lakótelepi lakásokban a társadalom alacsonyabb rétegei számára, valószínűleg részben lehetővé téve azt is, hogy a város közigazgatási határán ma kivül szorultaknak egy része beköltözzön. Ez utóbbi esetben valószínűleg Budapesten belül a népesség koncentrációja lényegesen fokozódik, Budapest beszívja a jelenlegi agglomeráció népességének egy részét tehát ez az alternativa következik be, akkor elképzelhető, hogy a mai közigazgatási határon az ezredfordulóra a tervezettnél lényegesen nagyobb népességgel kell számolnunk. Más a helyzet akkor, hogyha az átmeneti övezetnek a felújítása gyors ütemben halad előre, az átmeneti övezetet lényegileg a mai lakótelepi lakásállománynak megfelelő minőségben rekonstruálják. Ez esetben valószínű, hogy a magasabb státuszú rétegek a város belterületén igényeiknek megfelelő lakást nem találva a városon kívülre szorulnak, ez pedig a szuburbanizáció folyamatának kialakulását jelentheti. Elképzelhető tehát, hogy a mai közigazgatási határon kivül létre jönnek az északamerikai fejlődésből ismert magasabb társadalmi státuszú kertvárosok. Az, hogy a város fejlődése melyik irányba fordul, valószínűleg a következő évtizedben dől el. A hetvenes évek döntő szerepet játszhatnak Budapest jövője szempontjából. Döntő jelentőségű, hogy az elkövetkezendő tiz évben mi történik és mi történhet az átmeneti övezetben. A várható fejlődést az is befolyásolja, hogy a következő évtizedben miként alakul a személyautó ellátottság, illetve mennyire halad előre a Budapestről kivezető autósztrádák építése. Az előrejelzések szerint ez 1985-re 1,2 és 1,7 millió között becsülik a személyautó állományt, aminek, ha mondjuk nem is marad továbbra e

gy olyan nagy százaléka Budapesten, mint jelenleg, de valószínű, hogy a gépkocsiknak, több mint 20 százaléka Budapesten koncentrálódik, vagyis 85-re a jövedelmi gúlának a felső 1/4-e, de talán 1/3-a is legalábbis Budapesten el lesz látva autóval. E tény a szuburbanizáció motorjává válhat, különösen akkor, ha egyidejűleg a városból kivezető autósztrádák megépülnek. Budapest városszerkezetének elemzése azért bizonyult számomra megtermékenyítőnek, mert ugy tűnik, hogy a múlt század nyolcvanas évei óta bizonyos párhuzam mutatható ki a városépítészetünk előtt jelentkező problémákban, s bármennyit változtak is a társadalmi és gazdasági feltételek, melyek a városépítészeti tevékenység kereteit megszabják, városépítészetünk korábbi kudarcai és sikerei mégis tanulságosak lehetnek a városfejlődés jelenlegi stratégiájának kidolgozásában. 232