Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - KOVALCSIK József: A művelődés és a kulturális élet változásai Budapesten (1945-1973)
Marosán Györgyid megitélése szerint: "Nemcsak a munkáspárti, hanem a pártonkívüli munkások, parasztok és értelmiségiek döntő többsége is bizott az egyesült pártban és vezetésben. És talán ez teszi a legmegbocsáthatalanabbá a személyi kultusz idején Rákosiék által a pártban és a közéletben alkalmazott antidemokratikus módszereket, mert ezzel gátolták a szocialista fejlődést, lassitották ütemét. Csak néhány példa erre: minden átmenet nélkül átalakították a régi szakszervezeti formákat, és átálltunk az iparági szervezkedésre. A történelmi hűség arra kötelez, hogy megmondjam, voltak, akik már akkor opponálták ezt, féltek attól, hogy igy szétvertünk egy osztálymozgalmat. De akik ezt kifogásolták, azokat szindikalistáknak bélyegezték. Ennél még nagyobb baj volt, hogy lényegében likvidálták az üzemi bizottságokat. Ez lett a sorsuk a munkás sport- és kulturális intézményeknek is. A vakfegyelem követelése, az intrika és a gyanusitgatások légköre szükségképpen teret adott a különböző kis- és nagypolgári karrieristáknak. Mindez bénitóan hatott a szellemi életre is. " A "stilus" okozta a legnagyobb károkat, mert egyszerre bicsaklott meg két olyan vonása a kibontakozó szocialista kulturális életnek, amelyre pedig az országnak mérhetetlenül nagy szüksége lett volna: az illuziómentes racionális gondolkodásra, " a konkrét helyzet konkrét elemzésére" és a forradalmi lelkesedésre. Mindkettő áldozatul esett a dogmáknak kijáró ütemes tapsnak. A szocialista kulturális forradalom értékeit teremtő, hordozó, terjesztő, zömmel fiatal aktiv értelmiségi réteg, mely a felszabadulás utáni politikai harcokban egyértelműen állt a szocialista átalakulás szolgalatába, s mely a párt- és ifjúsági szervezetekben, a népi kollégiumokban nemcsak forradalmi plebejus demokratikus elkötelezettséget, marxista világnézetet tanult, hanem aktiv kulturális magatartást, közösségi életformát is kifejlesztett, ez a réteg az uj helyzetben megtorpant, elbizonytalankodott, szétszóródott, feszengett az uj keretek között. Nagy részük fegyelmezetten tette továbbra is amit kellett, miközben nosztalgiával emlékezett, vagy "önkritikusan" feledni is próbálta a korábbi atmoszférát. . 6 Muharay Elemér , a haladó közművelődési törekvések egyik kimagasló személyiségének megitélése szerint: "Főleg a hagyományok teljes mellőzésének tudható be az is, hogy a nevelés gondolatától szinte az egész nagy népművelési apparátus idegenkedett, és az oktatást kiáltotta ki 'egyedül üdvözitő művelődési formának. A kormányzatnak ugyan legfőbb célja volt,hogy népünketa szocializmust tudatosan épitő társadalommá nevelje, alakitsa át, ugyanakkor azonban az uj pedagógus-generáció minden alapos művészeti kultúra, néprajz, népismeret nélkül került ki a gyakorlati életbe, és minden népművelő tudnivaló nélkül lett kisebb részükből botcsinálta népművelő, nagy többségükből pedig érdektelen szemlélő. " Az ötvenes évek második felében megkezdődött a müvelődéspoltikai torzulások felszámolása, s határozott törekvés jelentkezik a korszerűbb, hatékonyabb közművelődési tevékenység kibontakoztatására. A kulturális igények felkeltésében ebben az időben már jelentős szerepet töltött be a tudományos ismeretterjesztés. Budapest kulturális kínálata - színházak, mozik, muzeumok - gazdag és sokrétű. Az igényes közönség száma a felszabadulás óta a kulturális színvonal általános emelkedése következtében megnőtt. Sokak számára csak a felszabadulás után nyilt anyagi és "erkölcsi" lehetőség arra, hogy színházba, operába menjenek. Erre a kommunista kulturális politika a kezdetektől fogva törekedett azokban a kulturális intézményekben, amelyeket befolyásolni tudott már a népi demokrácia első szakaszában. A budapesti muzeumok a kulturális értékek megőrzésének, a tudományos feltárásnak a kulturterjesztésnek, a közművelődésnek rendkivül fontos intézményei. A muzeumok "tematikai skálája" széles körű, s a kiállítások korszerű megrendezése mellett szervezett tárlatvezetésekkel, muzeumbaráti körök szervezésével stb. törekednek vonzóerejük fokozására. A Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az Iparművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, s az általuk gondozott különgyüjtemények, műemlékek az egyetemes és a nemzeti kultúra kincsei mellett a főváros történelmének is felbecsülhetetlen értékeit gondozzák, óvják és teszik közkinccsé. Ugyanez vonatkozik a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumra, a Mezőgazdasági Múzeumra, a Magyar Vendéglátóipari Múzeumra, a Semmelweis Marosán György visszaemlékezése. = Interjúk a munkásegységről (1945-1948). Bp. Kossuth K. 1973. 183-184. old. IS Muharay Elemér: Vázlatos tanulmány megelőző népmüvelésünkről. (Kézirat 1957.) Népművelési Intézet adattár NI 1579. :'.ü 217
