Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - KOVALCSIK József: A művelődés és a kulturális élet változásai Budapesten (1945-1973)

1945 óta minden iskolatípusban jelentős a mennyiségi fejlődés, de még mindig nagy - a fővárosban is - az alacsony iskolai végzettségűek száma. Ezért figyelmeztető jelenség, hogy a korábbi évek fellendülése után 1965-től kezdve a felnőttoktatás visszaesett, különösen az általános iskolában. 8 Budapesten az 1964-65 ös tanévben még 14 000 dolgozó iratkozott be az általános iskolába. Az 1971-72-es tanévben alig több, mint 4 200. Az 1964-65-ös tanévben 6 542 dolgozó jutott nyolcadikos bizonyítványhoz, az elmúlt esztendő végén csak 1842 volt a számuk. A középiskolákba 1964-65-ben 67 500 dolgozó iratkozott be, az 1972-73-as iskolaév kezdetén 45 178. Sikerrel érettségizett a csúcsnak számitó 1966-67. esztendőben 9 898 hallgató, az elmúlt év végén pedig 6 706. Miközben a méretek csökkentek, egyidejűleg nagyfokú fiatalodás is végbement a dolgozók iskoláiban. Köpeczi Béla tanulmányban elemzi e jelenségek összefüggését a műveltség társadalmi presztízsével; abból indul ki, hogy az alacsony iskolai végzettség okát a család és a környezet viszonylagos igénytelenségében, továbbá a jövedelem és a képzettség közötti ellentmondásos viszonyban kell keresnünk:

9 "A kultúra presztízse rétegenként különbözőképpen érvényesül. A munkások és parasztok gyermekei, ha továbbtanulnak, elsősorban a szakmunkásképzésben vesznek részt, ahol a tanulók 80 %-át teszik ki. A középiskolákban a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 50 % körül mozog, de lényeges eltérés van iskolatípusok szerint: jóval kisebb az arány a gimnáziumban, mint a szakközépiskolában. Csökken a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya az egyetemeken... Az iskolán kivüli művelődés tendenciái mindezzel összefüggnek. A műveltség társadalmi tekintélyét sem a tömegközlési eszközök, sem az oktatás nem képes önmagában erősíteni. Amig az általános műveltség, a szakképzettség és a jövedelem nem kerülnek egymással az eddiginél szorosabb és észszerűbb viszonyba, addig a kultúra társadalmi tekintélye nem növelhető. " A felszabadulás utáni politikai harcoknak szerves része volt a művelődési mozgalom is. Történetírásunk, a közművelődés történetét, illetve a kulturális politika történeti alakulását vizsgáló tanulmányok, feldolgozások sajátos módon mostohán bánnak az 19451948 közötti korszak tömegmüvelődésének, kulturális mozgalmainak történetével. Lényegileg megelégednek az úgynevezett "szabad művelődési korszak" nem túlságosan elmélyült bírálatával és annak sommás megállapításával, hogy a különböző társadalmi szervezetekben, tömegszervezetekben kulturális tevékenység is volt. Kétségtelen, hogy a fordulat éve után került napirendre a kulturális élet uj szervezetének kialakítása, a kulturális intézmények állami erővel történő fejlesztése. Mindemellett hiba lenne nem látni, s a szocialista kulturális forradalom történetéből kiiktatni azokat a fejezeteket, amelyek a felszabadulástól a hatalom teljes megragadásáig folytatott szakaszban íródtak. Kétségtelen, hogy ebben a szakaszban "koalíciós kultúrpolitika" volt, tevékenykedtek reakciós kulturális szervezetek is, a hivatalos kulturális politikára befolyással voltak polgári, kispolgári áramlatok is, de harc is folyt: jelen volt és mind nagyobb befolyásra tett szert azoknak a tábora, akik a szocialista átalakulásért a kulturális területen küzdöttek. A kulturális forradalom korántsem csak a kifejezetten kulturális intézményekben és tevékenységükön mérhető, hanem abban a kulturális mozgalomban, amely a társadalmipolitikai szervezetekben zajlott, s amelynek dinamikája az informális csoportokra is kiterjedt. Azok, akik az ötvenes évek elején a kulturális politikai intézkedések azonnali eredményességében bizva illuzórikusán ugy Ítélték meg, hogy néhány év alatt meg lehet teremteni, ki lehet alakítani az egyértelműen szocialista kulturális modellt Magyarországon, nemcsak a jelent és a jövőt ítélték meg tévesen, hanem visszamenőleg is szükkeblüek voltak. Mindez természetesen összefüggött a hazai társadalmipolitikai fejlődés jellegének megítélésével, a politikában jelentkező torzulásokkal. A szocialista kulturális forradalom kezdetét 1949-1950-re tették, mondván, hogy csak ekkorérett meg a szocialista kulturális élet kibontakozásának lehetősége. Ez a felfogás viszonylag sokáig kinyilatkoztatásszerűen érvényben maradt, s csak 1957 után kezdődhetett meg a kulturális örökség teljesebb feltárása és szocialista kultúránkba való integrálása, pl. az irodalomtörténetben, viszont a tömegkulturális mozgalmaknak, a társadalom-politikai harcok kulturális oldalának alapos feltárásával is adósak vagyunk. ° Hantos János im. 9 Köpeczi Béla: Társadalom, műveltség, értelmiség. - Népmüvelés, 1972. 12. sz. 3-6. old. 214