Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SÁGVÁRI Ágnes: A szocialista várospolitika problémái 1945-től napjainkig

dőben mintegy 2 milliárd Ft értékű munkát végeztek a főváros javára, a lakosság többek között mintegy 100 millió Ft értékű társadalmi munkával fejezte ki várospolitikai aktivitását. 100 év óta az éhező főváros megmentésén kivül a vidék részéről egyik legjelentősebb akció a megyék és kerületek összefogása volt, a pontosan kidolgozott városszépitési akció keretén belül. Az életkörülmények ingadozása és javulása sok tényező eredője. Ezek közül jelentős az 1973-ban végrehajtott, átlagosan 8 és fél %-os központi béremelés, amely csak a fővárosban 400 ezer munkást és 15 ezer termelés-irányitót érintett. A nők szélsőségektől mentes, kiegyensúlyozott politikai magatartásában az általános légkörön túlmenően a rovásukra érvényesülő bérdifferenciák csökkenése és szociális intézkedések játszottak szerepet. (Megjegyzendő, hogy az egyes rétegek társadalmi-politikai helyzetének pozitiv változása az általános fejlődés része. Az egyes rétegekről szóló határozatok értéke távlatilag ezért nem is elsősorban intézkedésekben, hanem a figyelem-felkeltésben és a gondoskodás igényében van! Ennyiben töltenek be ezek várospolitikai funkciót. ) Anélkül, hogy szükkörü, technokrata felfogásban marásztaltatnánk el, a munkaerőhelyzet és a demográfia jövő gondjaira együtt, egy kérdéscsoportra hivjuk fel a figyelmet. A főváros elöregedése és pusztán bevándorlásból történő gyarapodásairól van szó. E jelenség részben tény, részben olyan veszély, amely ellen minden gazdasági, adminisztratív és társadalmi eszközzel felvesszük a küzdelmet. A sokféle gond megoldása egységes tervet igényel. Miben áll a tervek realitása? Hogyan vállal részt Budapest fejlesztéséből az ország? Hatnak-e, és miképpen az uj gazdasági mechanizmus ösztönzői? Végül, és legfőképpen: milyen rétegek aktivizálhatók e célok érdekében a megvalósitás hatékonyságának fokozására? E problémák számos további kérdést vetnek fel, kérdéseket, amelyeket az elmúlt negyedszázad fogalmazott meg, és amelyekre a következő negyedszázad adhat majd választ. Továbbfejleszthetőe a kétségtelenül vivmánynak tekinthető középtávú tervezés, amelyben az országos és fővárosi tervek összehangolása, a fővároson belül a különböző népgazdasági ágak működése és a városi szükségletek komplex tervezése, a rendkivül költséges városfejlesztés igényei és annak ütemezése foglaltatnak benne? Az általános országos "decentralizáció", pontosabban a területi elv érvényesítése jegyében fejlődő tanácsigazgatás a fővároson belüli decentralizáció felé halad-e, vagy a modern városfejlesztés követelményei szerint, egységes városi méretekben további szakrendszerű munkamegosztás alakul ki? Milyen jövő vár a kerületi tanácsokra és hogyan módosul munkakörük? Hogyan rendeződik a főváros és az agglomerációs körzet viszonya? Regionális terveket kell készítenünk, mégpedig jóelőre; a probléma viszont abban áll, hogy a tervezés különböző közigazgatási egységek keretében zajlik le. Mi lesz az útja a jövő egységes tervezésének, ha a múlt kormányszintű centralizációs-"lebontásos" rendszerét elvetjük, de a spontán, sokközpontu centrifugális erőnek ellen kívánunk állni? Milyen perspektíva és milyen gyakorlati tennivalók állnak a fővárosi közigazgatás korszerűsítése előtt? Akár a hatósági jogkörök kiterjesztésének lehetőségeit vizsgáljuk, akár az adatszolgáltatás mai szinvonalat, vagy az ügyvitel jelenlegi gyakorlatát, ezek a gondok arra mutatnak, hogy jelentős, mégpedig minőségi változást hozó korszerűsítés kerül napirendre. Végül: hogyan növeli a köznevelés, a szocialista demokrácia kibontakozása a várospolitika hatékonyságát? Napjainkban tanúi lehetünk a helyi érdekek felismerésének, annak a tömeges érdeklődésnek, amely várospolitikai tényezővé válik. A főváros politikai és állami vezetésén múlik, hogyan hangolja össze a laikus és szakmai elemeket a gyakorlatban, és a tudatos tervezésnek milyen fokára emeli a politikai elkötelezettségben, a szaktudásban, tömegmozgalomban, történeti ismeretekben és modern kibernetikában rejlő erőt? 2U 201