Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - SÁGVÁRI Ágnes: A szocialista várospolitika problémái 1945-től napjainkig

idejüleg az egyes települések között lévő, a régi társadalmi egyenlőtlenség maradványait hordozó és e területeken uj szociális feszültségekkel terhes differenciákat fokozatosan és radikálisan csökkenteni kell. A Tanács az általános urbanizációs folyamat idején kereste és keresi a "magyar fővárosi modellt", amely szocialista-humánus, és egyúttal lépést tart a nemzetközi követelményekkel. A Fővárosi Tanács vállalta, hogy mindezeket a feladatokat a rendelkezésre álló anyagi eszközök koncentrálásával, az életszinvonal emelkedését és az ország más részeinek fejlesztését nem gátolva oldja meg. Már a feladat meghatározásából látszik, milyen gondok vetődtek fel a 20. század hetedik évtizedére! A megoldás két alternativája kivánkozott a város vezetősége számára: kialakitja-e saját szocialista városfejlesztési metódusát, vagy a tapasztalt burzsoá városvezetők utján halad? Hogyan oldja meg a valóban történetinek minősülő feladatokat? Hogyan ötvözze a gazdasági és társadalom-politikai szempontokat, s a hagyományőrző és ujat bátran alkalmazó elveket? Az alternativa meghatározásának felelőssége a főváros politikai és igazgatási vezetésének - s a feladatok nagyságrendje következtében a kormányzatnak is - a vállán nyugodott. A főváros vezetése a régi városszerkezet fenntartása. A múlt idők épitési értékeinek és városszerkezetének megteremtése mellett döntött, messzemenő korszerűsítés igényével. Nem feladatom a fentiekkel kapcsolatos szakkérdések fejtegetése, ezt megteszik nálam illetékesebbek. A várostörténész legfeljebb - ezekre a mindnyájunk által ismert összefüggésekre utal. Nem volt a tervnek nagy, nyilvános vitája, látványos meghirdetése sem történt meg. Ma már viszont, alig 10 év távlatából is látható, hogy ez a terv uj renessaince-át inditotta meg a várospolitikának és a várospolitika gyakorlatának. Modern felméréseken alapuló terv volt ez, amelyet számos kormány-, miniszteri és tanácsi szintű döntés követett. Van a témának számunkra historiográfiai érdekessége is. Magyarországon ilyen komplex felméréseken alapuló, a társadalmi elvárásokkal számoló, és az országos erőfeszitéseket a tömegmozgósitás tartalékaival összekötő terv még a város alapításának tiszteletreméltó évtizedeiben sem volt! Későbbiekben a várospolitika, mint társadalomtudomány, nem kapott helyet, a problematika részkérdéseiben tört utat. Ilyen értelemben a szocialista várospolitikának - amely egy szerencsés korszakban bontakozik ki -, a gyakorlati szakemberek lettek az úttörői. A múlttal való foglalkozás, a fővárostörténet, is jórészt - funkcióit tekintve - aktuális dokumentumokhoz, a "Köztársaság téri" (budapesti pártházi) és a "városházi" (tanácsi) vitákhoz fűződik. E vitákban a történelmi-városi realitásokról ugyanis érdemben csak a múlt, az öröklés, valamint a jelenlevő tendenciák ismeretében lehet állást foglalni. Az ipari üzemek a lakótelepülések közé ékelődve helyezkedtek el, nagyrészük már keletkezésük idején is elavultnak minősült. Az ellentmondásokat a rohamos iparositás és annak extenziv módja tovább élezte. Leggazdaságosabbnak újra csak a már eleve koncentrált fővárosi ipar kiaknázása és továbbfejlesztése bizonyult. Ugyanebbe az irányba hatott a termeléscentrikus gazdaság-fejlesztés elve, kiszoritva, sőt figyelmen kivül hagyva az infrastruktúra fejlesztését, amely pedig Budapest szocialista berendezésének és az iparositás során felduzzadt nagyváros életvitelének elemi feltétele lett volna. Az 1957-et követő átmeneti nehézségek után mindeme ellentmondások immár halaszthatatlanul megoldásra vártak. Ezek a gondok terhelték a Fővárosi Tanácsot, amikor 1960-ban a kormány támogatásával tisztázta: Budapest fejlesztésének költségei nagyobbak és mások, mint a többi területé, léptéke messze meghaladja a "20." megyéjét, nemcsak egy tervperióduson keresztül, hanem távlatilag is! Miben különbözött a fenti ismérvek jegyében az 1960-as az előző fejlesztési tervektől? Mindenekelőtt abban, hogy lényegében tervutasitás erejével birt. Mig az előzőek - igy az 1948-as, de még az 1955-ös is - tervkoncepció, ajánlás volt: az 1960-as tervutasitás. Azelőtt: elsősorban városrendezés-központú tervek születtek, ehhez kapcsolódtak a közlekedéspolitikai kérdések is. Az 1960-asban viszont kezdettől fogva az általános városfejlesztés gondolata dominált, amelyben a szociális elemek: lakás, kommunális beruházások, valamint egy város távlati, tervszerű alakitásának - mondhatnám joggal, alapitásának körvonalai ötvöződtek egybe. Mig az 50-es években a városhoz központi, tulajdonképpen minisztériumi-ágazati tervek érkeztek, addig az 1960-as kifejezetten budapesti, fővárosi terv volt, mégpedig állami támogatással. 197