Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

MEGNYITÓ ÜLÉS - SZÉKELY György: A várostörténeti kutatás eredményei és feladatai

Lyon és Marseille l-l 000 000 körül, de 20 város vagy városi agglomeráció van 200 000 felett. Párizs és Szajna megye (Conseil municipal, ill. Conseil général de la Seine) sokáig bonyolult viszonya, a csak 1964 óta fennálló Conseil de Paris, a választott városelnök hatalommegosztása a Seine prefektura polgármestereivel, a rendőrprefektussal, a párizsi arrondissement-ok kinevezett polgármestereivel (

Philippe Wolff, France. A Guide International d'Histoire urbaine с. kötet francia anyaga 4.o.) egy, a polgári fejlődésben meg nem oldott speciális helyzetet jelentenek. A sokközpontuság mind a városhálózat demográfiai és földrajzi megoszlása, mind a fasiszta rendszer bukása utáni városszabadság kiterjesztés szempontjából jellemzőbb Olaszországra, ahol már 1860-ban Nápoly 437 000, Rómal53 000, Velence 140 000, Milano 135 000 ezer lakossal jelezték a történeti kiindulópontokat a modern nagyvárosi élethez. A sorrend csak némileg változott 1901-re: Nápoly 491 000, Róma 403 000, Torino 277 000, Milano 230 000, Genova 155 000, Firenze 152 000, Velence 148 000 lakossal. A főváros még 1931-ben is alig tört az élre: Róma 904 000, Milano 824 000, Nápoly 630 000, Torino 566 000, Genova 346 000, Firenze 266 000, Bologna 190 000, Velence 171 000 fővel. A politikai központ és az ipari centrumok sorrendje csak az utóbbi évtizedekben alakult ki szilárdan: 1961-ben Róma 2 043 000, Milano 1 569 000, Nápoly 1 114 000, Torino 1 021 000, Genova 747 000, Bologna 427 000, Firenze 411 000, Velence 337 000 lakossal, 1971-ben Róma 2 799 000, Milano 1 724 000, Nápoly 1 232 000, Torino 1 177 000, Genova 812 000, Bologna 490 000, Firenze 461 000, Velence 365 000 lakossal. (G. Fasoli

: Italia. A Guide International d' Histoire Urbaine с. kötet olasz anyaga 2-3. o.) Az egyedülálló ipari nagyváros és munkások lakta magyar főváros múltjának feldolgozásában nagy szerepet játszik az üzemtörténetirás, a szaktörténetkutatás és a társadalmi mozgalom előnyeit egyesiteni képes várostörténeti ágazat. A főváros peremkerületeiben öntevékenyen alakult ki ilyen jellegű munka (vö. Stier Miklós - Vida István: A Népfront csepeli helytörténeti bizottságának munkájáról. Századok, 1966. 2-3. sz. 614-615. o.) A feladatokkal ismételten foglalkozott a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága. 1970 március 3-i elnökségi ülésén, az "Irányelvek a Budapesti Helytörténeti-Honismereti Bizottság megalakitásához" c. napirendi anyag hangsúlyozta, hogy a helytörténeti munka keretében különös figyelmet kell forditani a fővárosi forradalmi munkásmozgalomnak, munkáshagyományok és demokratikus hagyományok kerületi vonatkozásainak feltárására és fővárosi szintű összefoglalására; ugyancsak a helytörténeti munka keretében jobban ösztönözni kellene az üzemtörténeti kutatásokat, hogy jelentős ipari üzemeink és vállalataink története hozzáértők bevonásával, s a jogutód üzemek hathatós támogatásával belátható időn belül elkészíthetők legyenek; a muzeális megőrzést érdemlő épületek, helyiségek, berendezések megvédését elő kell segíteni, egyebek között üzemi muzeumok, irattárak, könyvtárak keretében vagy létesítésével. Amikor a Hazafias Népfront Budapesti Helytörténeti és Helyismereti Bizottsága 1970. október 5-én megalakult, utalva a főváros ipari gócpont jellegére, programba vették az imént emiitett feladatokat. A Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága 1971. január 5-én elnökségi ülésen foglalkozott a fővárosi helytörténeti munkáról szóló jelentéssel és javaslatokkal. Itt már megállapíthatták, hogy elvétve, de már néhány üzemben is alakulóban volt üzemtörténeti szakkör, amelyben azok vettek részt, akik elkezdték üzemük történeti anyagainak gyűjtését. Az addig megjelent monográfiák megírásához segítséget nyújtottak anyagok felkutatásával, gyűjtésével. A létrejött munkacsoportok körében már említhették a fővárosi munkásmozgalom, az üzemtörténet, a fővárosi életmódkutatás munkacsoportjait. A megállapítást igazolja, hogy 1970. októberben a XIX. kerületi helytörténeti gyűjtőmunka eredményeként, tanácsi és múzeumi támogatással, társadalmi aktívák lelkes munkájával helytörténeti kiállítás adhatott számot az egykori Kispest és Wekerle-telep százéves történetéről. A tízéves gyűjtés során feltárt többszáz dokumentum és tárgyi emlék érzékeltette Kispest életét a századfordulón, forradalmi munkásmozgalmát a két világháború között. (

Helytörténeti kiállítás a 100 éves Kispestről. Népszabadság, 1970. IX. 29.). Mégis az üzemtörténet és az életmód problémái addigi elhanyagolt témaként kellett, hogy az emiitett elnökségi ülésen szerepeljenek, ezért is javasolva centenáriumi pályázat kiírását, ilyen témákat beleértve. A munkaterv az üzemtörténeti gyűjtő, kutató és feldolgozó tevékenység segítését a fő feladatok sorába helyezte, utalva az államosítások 25. évfordulójának 1973. évi feladataira. (Az országos üzemtörténeti pályázatra sor is került. ) Ezeknek a törekvéseknek kiemelkedő állomása volt a Budapesti Helytörténeti Konferencia, amelyre 1971. november 11-12-én került sor a Fővárosi Népművelési Tanács és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága rendezésében. Rendezői közül személy szerint is emlékezzünk kegyelettel Kovács Máté professzorra, a konferencia első referensére. A plenáris ülés és a várostörténeti, 18