Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - FODOR László: A főváros szerepe az ország gazdasági életében (1945-1973)

A tercier szektor előretörése A tercier szektor fokozatos, de egyre gyorsuló ütemű térnyerését szemlélteti, hogy mig az iparban foglalkoztatott létszám 1960-hoz viszonyitva csak 3 %-kal emelkedett, addig a tercier szektorban dolgozók létszámnövekedése becslések szerint 21-23% volt.Az egyes tercier ága­zatok közül az egészségügyi ellátás és az oktatás területén volt a legnagyobb arányú a lét ­számgyarapodás. Az egészségügyi ágazatokban foglalkoztatottak száma 1970-ben csaknem 10 ezerrel (kb 25 %-kal) az oktatási intézményekben dolgozóké 11 ezerrel (mintegy 35 %-kal) haladta meg a 10 évvel korábbit. Az egészségügy területén az elmúlt évek alatt folyamatosan nőtt a létszám, az ok­tatásban viszont a növekedés 76 %-a az 1960-1965 közötti időszakra jutott. A többi tercier növekedése 1965 és 1970 közötti időszakra esik. A többi tercier ágazatban is jelentős mértékű volt a dolgozók létszámának növeke­dése. 1965 és 1970 között a bolti kiskereskedelemben foglalkoztatottak száma 8, 7 ezerrel, a vendéglátóiparban dolgozóké 3,3 ezerrel gyarapodott. A kiskereskedelmi forgalom növekedé­sét figyelembevéve azonban az öt év alatti mintegy 14 %-os létszámgyarapodás meglehetősen kedvezőnek mondható, és a nagyobb arányú növekedést jelentős mértékben a munkaerőhiány gátolta. A hálózati infrastrukturális ágazatok közül a közmüveknél dolgozók létszáma az el­múlt 10 évben 12 %-kal emelkedett. Ugyanebben az időszakban a helyiiparban dolgozók szá­ma 5 %-kal, és a szocialista helyi épitőiparban dolgozóké 45 %-kal nőtt. A tömegközlekedés munkaerő gondjait érzékelteti, hogy az itt dolgozók létszáma 10 év alatt lényegesen nem változott, annak ellenére, hogy az utasszállitási feladatok igen tete­mesen növekedtek. Az infrastruktúra fejlődése A második, de különösen a harmadik ötéves tervidőszakban a fővárosi lakosság infrastrukturális ellátottságának növelése a korábbinál fokozottabb hangsúlyt kapott. Ezt szükségessé tette az, hogy a technikai fejlődés mind a lakosság, mind az ipar részéről uj szükségleteket támasztott. Ezen túlmenően a lakosság anyagi viszonyai jelentős mértékben javultak, s ennek természetes következményeként a lakosság igényessége a szol­gáltatások mennyiségét és minőségét illetően számottevően fokozódott. A termelőtevékenység és az infrastrukturális háttér közötti összefüggés az energia­felhasználás jellemzőin keresztül igen jól érzékelhető. Az ipar szerepe a főváros gazdasági életében leghatározottabban az energiafelhasználáson keresztül mérhető. A fővárosban fel­használt összes energiák közel 75 %-a jut az iparra. A szilárd tüzelőanyagoknak és a villa­mosenergiának több mint a felét, a folyékony tüzelőanyagoknak 60 %-át, a gáznemüeknek pe­dig 90 %-át az ipar használja fel. Az ipari termelés növekedésével a termelési technológiák változásával, a beépitett energetikai berendezések növekedésével együttjár az energia fel­használás növekedése. A termelés és az energiafelhasználás azonos tendenciájú. 1959-1960 között a ter­melés évi átlagos 5,9 %-os növekedése az energia-felhasználás évi 3 %-os emelkedésével jár együtt, tehát 1 %-os termelésnövekedés 1/2 %-os többletenergiát igényel. Az energiafelhasználásnak az ipari termelésnél kisebb ütemű növekedésében az energiaforrások kedvező strukturális változása az ipari termelés szerkezeti módosulása és a fajlagos energiafogyasztás csökkenése egyaránt szerepet játszott. Kedvező jelenség, hogy 1969-ben a budapesti szocialista iparban az összes energiafelhasználásból a szénhidrogének 21 %-ot képviseltek a 10 évvel korábbi 1 %-kal szemben. 1959-1968 között a főváros villamosenergia felhasználása 106 %-kal nőtt az ipari fogyasztás pedig ugyanezen időszak alatt csak 64 %-kal emelkedett. A termelés a villamos energia fel­használás alakulását szoros kapcsolat jellemzi, mindkettő megközelitőleg azonos ütemben nő. A termelés és a villamosenergia felhasználás kapcsolatának szorosságára jellemző, hogy 1959-1967-ben a budapesti iparágak 1/6-ában a növekedési ütemek közötti különbség az 1 %­ot sem érte el, az iparágak több mint 1/4-ében pedig 1-2 % közé esett. Az ipari gázfogyasztás a földgáz Budapestre történt vezetése következtében jelentős mértékben megnőtt és ez teljes egészében a földgázfogyasztás emelkedéséből származik. A főváros telepitési adottságai közül kiemelkedő jelentőségű a Duna, mint kedvező viznyerési lehetőség. Az elmúlt 10 évben a főváros vízfelhasználásának döntő többsége az ipar növekvő fogyasztásából származik. Az ipar, mint a legnagyobb fogyasztó és mint a viz 171

Next

/
Oldalképek
Tartalom