Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)
B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - HADHÁZI Gyula: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében, 1945-1970
A népesség gazdasági aktivitása (%) Év Aktiv Inaktiv Eltartott Népesség népesség összesen 1949 48,2 5,4 46,4 100 1960 54,5 9,0 36,5 100 1970 55,2 18,7 26,1 100 Az aktiv keresők aránya a munkaképes korú népességen belül 82,8 % (1949-ben 65, 2 % volt), ami még kifejezőbben szemlélteti a felszabadulás óta bekövetkezett változásokat, a jelentős gazdasági előrelépést. Rámutat egyben arra is, hogy ebben az időszakban, különösen az első felében, a gazdasági fejlődés még nagyon szorosan épült a termelőmunkába bevont népesség számszerű növelésére. Az aktiv keresők számát nagymértékben gyarapították a munkábalépő nők. Az aktiv kereső nők száma az 1949. évi 283ezerről 1970-ig 517 ezerre nőtt. A nők gazdasági aktivitásának foka Budapesten már megközeliti a férfiakét. 1970-ben az aktiv keresők 48,1 %-a nő volt, és egyes ágazatokban, mint pl. a kereskedelemben, az egészségügyi, kulturális és személyi szolgáltatások területén több nő dolgozott, mint férfi. A népesség gazdasági aktivitásának mértéke annyit jelent, hogy a munkaerő forrásként figyelembe vehető népesség (a produktiv korúakból leszámitva a tanulókat, inaktiv keresőket) 96 % aktiv kereső, tehát a főváros belső munkaerőforrása gyakorlatilag teljes mértékben ki van használva. Rövid időn belül a munkaerőforrás bővülésére nem lehet számitani belső erőből, mivel a munkaképes korba lépő korosztályok lélekszáma nem éri el a munkából kiöregedóket. 3. A népesség gazdasági aktivitásának növekedése, az általános műveltség emelésére tett társadalompolitikai intézkedések és ráforditott anyagi eszközök kihatottak a képzettségi szinvonal javulására is. A tankötelezettség felemelése 14 évre, a 8 osztályos általános iskola megteremtésével, a szakositás és a gyakorlati képzés fokozása, a felsőfokú oktatási intézmények kapuinak szélesre tárása a dolgozók gyermekei előtt és a tehetséges fiatalok tanulásának intézményes és társadalmi támogatása, a felnőttek továbbképzésének megszervezése mind e gy _e gy lépést jelentett a kulturális felemelkedés utján. Ennek az eredményei lemérhetők a népesség iskolázottságának szinvonalat jelző adatokból. Az iskolázottsági szinvonal alakulása 1 000 megfelelő korú közül Év legalább az általános iskola 8 osztályát végzett 15-X évesek legalább érettségivel rendelkező 18-X évesek felsőfokú tanintézeti oklevéllel rendelkező 25-X évesek 1949 442 137 44 1960 538 196 68 1970 581 286 93 Az előrehaladás és a szinvonal értékelésénél figyelembe kell venni a háború előtti népelnyomó rendszerben mutatkozó elmaradottságot, amikor negyedszázad leforgása alatt (1920-1945) a közép- és felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők aránya nemhogy emelkedett volna, hanem még romlott is. (A 18 évesnél idősebb lakosságból érettségizett volt 1920-ban 12,3 %, 1941-ben pedig 10, 9 %.) Az idősebbek nagyrésze 1945 után természetesen nem volt képes arra, hogy a megteremtett lehetőségekkel élve az elmaradását pótolja. Ezért 147
