Tanulmányok Budapest Múltjából 20. (1974)

B. SZEKCIÓ (Szocialista korszak) - HADHÁZI Gyula: Budapest népesedési viszonyai a nemzetközi összehasonlítás tükrében, 1945-1970

1960-1969 között például munkavállalás és a munkahelyhez közelebb költözés miatt telepedett le a fővárosban a bevándoroltak 62 %-a. A munkavállalás szerepe a bevándorlóknál még ennél is nagyobb azoknak a körében, akik csak átmenetileg jönnek a fővárosba dolgozni, túlnyomórészt családjuktól távol lakva. Ezeknek nagy része azután visszatér családjához, igy nem válik véglegesen fővárosi lakossá, de a Budapest - vidék közötti mozgást növeli. A lakóhelyét változtató lakosság magatartását tehát alapvetően gazdasági okok befolyásolják. Ez kifejezésre jut abban is, hogy a gazdasági fejlettség területi szinvonala, közelebbről a foglalkoztatottság aránya (elsősorban a nem mezőgazdasági ágazatokban dolgozók számának alakulása), valamint a lakóhelyváltoztatások gyakorisága (egyenlege) között szoros összefüggés van. Adatokkal illusztrálva például: 1960 és 1965 között megyénként az 1 000 lakosra jutó vándorlási egyenleg és az aktiv keresők számának változása közötti korrelációs együttható (r) értéke 0, 97 volt. A foglalkoztatottság növekedése, értve alatta ezúttal az aktiv keresők arányának emelkedését a lakosságon belül, természetesen annyiban hat ki a népesség területi mozgására, amennyiben a munkavállaló lakosság területi megoszlása és a munkahelyek területi elhelyezkedése eltér egymástól. Ennek a különbségnek a csökkentése, a vidéki ipartelepités (a munkahelyek közelebb vitele a munkaerőbázisokhoz) mérsékli a vándorlásokat. A főváros vándorlási nyereségének leapadásában az 1960 utáni években az emiitett gazdasági okok nagy szerepet játszottak. Ne tévesszen meg bennünket az, hogy az 1950-es és a 60-as évtized egészére számitott vándorlási egyenleg (amelyet az I. fejezet 2. pontjában közölt táblázatban ismertettem) ezt a mérséklődést nem mutatja. A budapesti vándorlási nyereség ugyanis igen nagy mértékben ingadozott az elmúlt két évtized folyamán. Az 50-es években az ipari munkahelyek száma ott nőtt jelentősebben, ahol már fejlett ipari bázis volt. 1949-1952. években évi átlagban 36 000 fő volt a főváros vándorlási nyeresége, a vidéki ipar fejlesztése ellenére is, ami még nem tartott lépést a munkaerő-kinálattal. Budapesten pedig az iparfejlesztés lényegében az extenziv bővités utján haladt. Ilyen körülmények között adminisztratív szabályozással (1953-54. években Budapesten a letelepedést hatósági engedélyhez kötötték) sikerült ugyan a feláramlást átmenetileg mintegy a harmadára leszoritani, a korlátozó rendelkezések megszüntetése után azonban a bevándorlás még magasabbra emelkedett (1960-ban 42 000 volt a vándorlási nyereség). Az 1960-as években azonban, különösen az évtized második felében, az iparfejlesztés erőteljesebb területi decentralizálása már felére mérsékelte a Budapestre történő bevándorlást. Túlságosan leegyszerűsítenénk azonban az okok elemzését, ha a budapesti bevándorlások csökkenő irányzatát egyedül az iparfejlesztés területi arányaival hoznánk kapcsolatba. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy - a fővárosi ipar fejlesztésében is előtérbe kerültek az intenziv módszerek, a műszaki fejlesztés, a korszerűbb üzemszervezés megvalósítása, amelyek a fajlagos élőmunka felhasználás csökkentése irányában hatnak. (Erre ösztönöz a munkaerő-kinálat beszűkülése is. ) - a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése után a termelőszövetkezetek munkaerővonzása nagyobb lett; - csökkent a parasztság, valamint a munkások és alkalmazottak közötti jövedelmi különbség és a Budapest-vidék közötti életkörülmények szinvonal-eltérése a városok tekintetében; - a fővárosi relativ túlnépesedésből származó problémák (pl. lakáshelyzet) nehezitik a végleges letelepedést. Ez utóbbival kapcsolatban utalok a KSH Budapest Városi Igazgatóságának 1967. évi statisztikai felvételére, amely a bevándorlások okainak és körülményeinek vizsgálatára irányult. A reprezentativ statisztikai megfigyelés rámutat arra, hogy az ideiglenesen beköltöző keresőknek mintegy 60 %-a szeretne véglegesen letelepedni a fővárosban, ez azonban csak kis részüknek és viszonylag hosszú idő múlva sikerülhet. Az összeirás során megkérKSH Budapest Városi Igazgatóság kiadványa: A vándorlások szerepe a főváros népességfejlődésében (1971). Hadházi Gyula: A fővárosi népességtömörülés és munkaerővonzás gazdasági, szociális vonatkozásai (Területi Statisztika с folyóirat 1968. évi 6. száma). 144