Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Bácskai Vera: Pest társadalma és politikai arculata 1848-ban : a választók és megválasztottak összetétele alapján = Gesellschaftliches und politisches Profil der Pester Bürger im Jahre 1848 283-325

De különben sem lehetett közömbös az újonnan választott tanács összetétele és politikai állásfoglalása a kormány és az országgyűlés székhelyén, abban a városban, melynek népe a forradalom döntő fordulatainál sorsdöntő szerepet töltött be. így a pesti tisztújítás kérdése túlnőtt a municipiális kereteken, s ennek tulajdonítható, hogy a sajtó oly bőséges teret szentelt a választási előkészületekről szóló tudósításoknak és cikkeknek. A tisztújítás kitűzésének percében nyilvánvaló volt, hogy a régi városvezetés, s a mögötte álló, túlnyomórészt német céhes polgárság, mindent el fog követni annak érdekében, hogy a liberálisabb, vagy magát annak feltüntető képviselői révén hatalmát minél töretlenebbül megőrizze. E törekvés bizonyos fokig megegyezett a kormány céljaival is," mely a főváros élén a kormány iránt lojális, a rendet fenntartani képes, liberális hajlandóságú vezetést kívánt. A radikálisok viszont azt remélték, hogy a fővárosi értelmiség, magával vonva a Belvárosnak és Lipótvárosnak céhekkel szembenálló, vállalkozó-tőkés-kereskedő elemeit, demokratikusabb, a polgári átalakulásért következetesebben küzdő tanácsot segít hatalomra.

41 A választási küzdelemnek ezt az alapvető tartalmát Széchenyi már május elején világosan látta, s a következőképp fogalmazta meg: „Die Bürger siegen (?) über die Lateiner (!) Verhängniss. On ne sait pas que faire! Ist man für die Lateiner (so nennen Ungarn die Ungarn!!), so ist Anarchie-Tod! Siegen die Bürger, so ist's Verrat am Ungartumü Choisissez!

42

". A polgárság az első pillanattól kezdve szívósan, a korteshadjáratok szokásos fogásait felhasználva küzdött a szavazatokért. Figyelmét elsősorban a külvárosok, főleg a Ferenc- és Józsefváros kézműveseire, szatócsaira, konzervatív, politikailag analfabéta, könnyen hajlítható lakosságára összpontosította. Május 5-én a terézvárosi, 6-án a ferencvárosi és — egy 8-ra összehívott, feltehetően megegyezésre nem jutó tanácskozás után —, 13-án a józsefvárosi választók egy 60, 25, illetve 47 tagú választmányt választottak „ . . . a jelölések kerületközi egyeztetése céljából .. ."

43

' Május elejétől a különböző választási egyletek és klubok gyűléseiken, május végétől pedig falragaszokon és a sajtó útján, ,,... s kocsmáról kocsmára járva . . ,"

44 korteskedtek jelöltjeik mellett. A józsefvárosi választókat többek között két városi irnok — Gyurkovics és Kovácsi — hangolta a radikális, vagy a radikális körrel rokonszenvező jelöltek ellen.

45 Az agitáció fő jelszavai: „Keinen Lateiner", a jelölt legyen „pester Kind und Hausherr".

46 S mialatt gondosan és 41 „A főváros értelmiségi hatalma olly nagy, olly túlnyomó, hogy azt gyávának, nevére helyére méltatlannak kellene tartanunk, ha jelenleg, midőn az értelmiségnek a közügyek vezérletéhez tág kapu nyílt, az elsőjogi pálmát bármely testület által el hagyná ragadtatni. Iyen fiascót csak az értelmiség tökéletes visszavonulása hozhatna reá." Birányi, i. m. 6. 1. 42 Széchenyi naplójának 1848. május 7-i bejegyzése. Károlyi Á.: Gr. Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. Bp. 1921. I. 310. 1. 43 OL. R. 32. Az 1848/49. évi forradalomra és szabadságharcra vonatkozó nyomtatványok gyűjteménye. 1848. május 5, 7, 13. 44 A Radicallap 1848. 16. száma írja: A Pester Zeitung szerint a Bel- és Lipótvárosi szavazók, s az intelligencia nagy többsége Gräfl megválasztása mellett volt, s ha az ő barátai is kocsmáról-kocsmára jártak volna, s korteskedtek volna, szóval mindent elkövettek volna, ő lenne a bíró. (63. 1.) 45 Radicallap 1848. 17. sz. június 21. 65—66. 1. 46 Március Tizenötödike 1848. 55. sz. június 22. 340—341. 1. Birányi így ír erről r „A polgárokról az a hír járja, hogy clubok ós csapszókekben boirfcancsó mellett rendezgetik előre a tisztújítást.... Fegyverük a következő: nem pesti születésű, nem atyánkfia, nem a mi körünkből való... Az idegen ajkú polgártársak egy része a tisztújítás előkészületeinél nyilvánította; nem kell író, nem kell ügyvéd." (I. m. 12., 14. 1.) 311