Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tarjányi Sándor: A Magyar Szociáldemokrata községpolitikai program és kommunista bírálata 461-479

MSZMP ezen politikájának támogatója közvetett hatást gyakorolt a községpolitikára. Időben összeesik ez a tevékenység a Demokratikus Blokk létrejöttével, az MSZMP megalakulásával és politikája kialakításával, a fővárosi törvényhatósági választásokkal, a KMP első kongresszusával. Az osztályharcos községpolitika kérdései az SZDP-hez hasonlóan a fővárosra és környékére korlátozódtak, egyrészt itt nyílt lehetőség a politikai gyakorlatra, másrészt a magyar falu problémái ebben az időszakban nem elsősorban községpolitikaiak, hanem a nagybirtok, a gazdag parasztság és szegény paraszti tömegek közt feszülő éles osztályellentét. Várospolitikai kérdésekben az első nagyobb összeütközés a blokk kérdései körül mutatkozott meg, nem véletlenül, hiszen az SZDP-n belül sem volt egyértelműen szívesen fogadott az ellenzéki polgári pártokkal való szövetség. Az MSZMP röpirata egyenesen árulásnak nevezte a szövetséget, mondván, hogyan lehet a „badeni bölcs" (Vázsonyi Bádenben gyógykezeltette magát ebben az időben) Ehrlich (téglagyáros) és Krausz Simi a munkásérdekek képviselője. Az osztálytudatos munkásság képviselői világosan látták, hogy éles osztályellentét van a szövetség táborában, ugyanakkor a leninizmus elmélete és gyakorlata nem hatotta át még ebben az időben a munkásság vezetőit, így a kommunisták a helyes szövetségi politika kialakítását nem tudták megvalósítani. A fő ellenség elleni harc, ebben a szövetségesek megkeresése, amellett önálló osztálypolitika még nem volt elég világos az osztályharc alapján álló vezetők előtt. Ez látszott a KMP és az MSZMP álláspontján, bár a későbbi események, a Blokk széthullása — győzött abban a polgári egység, igazolta a kommunisták aggályait. Az SZDP részvételét a blokkban, ha árulásnak nem is, de politikai naivitásnak feltétlen, sőt reménykedésnek tekinthetjük a feltételezett koncon való osztozkodásban. Vági István azon nyilatkozata, hogy az MSZMP önálló listájával fog fellépni a fővárosi választásokon, Bethlen demokráciáról tett genfi nyilatkozatai ellenére is illúziónak bizonyult. A párt azon felhívása, hogy ,,ne írjatok alá semmilyen polgári párti ajánlóívet, a szociáldemokratákét sem!" a tényleges politikai viszonyok fel nem ismeréséből fakadt.

29 Az SZDP azon vádja viszont, hogy Vágiék szakítása és politikája a fajvédőknek kedvez, mert csökkenti a blokk választási esélyeit, az osztályharcos munkások megvádolását jelentette, bár a széthúzás valószínűleg éreztette hatását ezen a területen is. Az 1925. májusi fővárosi törvényhatósági választások eredményei és az SZDP bevonulása a Városházára és ottani tevékenysége adott okot a forradalmi munkásság képviselőinek az SZDP városi politikájának a bírálatára és aközben a kommunista várospolitika propagálására. Az MSZMP sajtót pótló röpirataiban fogalmazta meg, mit vár a munkásság a Városházától, az osztályharcos munkásság várospolitikai követeléseiként. Többek közt a vagyonos polgárság megadóztatását, az építkezések megindítását, 10 000 munkáslakás megépítését, lakbérvédelmet a kormány lakbérfelszabadítási rendeletei ellen, a dolgozók szükségleteit kielégítő közüzemi politikát. E követelések a főváros és környéke munkásságának valóságos érdekeit és jogos kívánalmait fejezték ki.

30 Ezek a megfogalmazások a szociáldemokratáknál is szerepeltek és küzdöttek is ezek érdekében, de a városházi jobboldal, és még a szövetséges demokraták és liberálisok is szembenálltak ezekkel a követelésekkel. Felmutatható eredmény nem született ezekben a kérdésekben. 29 Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1919—29. Bp. 1964. 258—60. 1. 30 Uo. és A Harc 1925. május 31. 1. 1. 473