Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tóth Imre: Az Elzett-gyár története = Die Geschichte der Fabrik ELZETT 433-460

menedéket a gyárban. Az üldözöttek megmentésére irányuló törekvés felelősségét Heinrich József és Gans Antal vették a vállukra. Hazánk felszabadulása után Kallós Ernő jegyzőkönyvben ismerte el és méltatta érdemüket. Az összeomlás előtti hetekben sorra érkeztek a parancsok és utasítások a gyár megbénítására. Ezeket a gyárban elszabotálták. A hadműveletek ideje alatt a gyár csak egészen jelentéktelen belövéseket szenvedett, így az szeinte teljesen épen és sértetlenül érte meg a felszabadulást. A hadiüzem Elzett a II. világháború idején Joggal felvetődik a kérdés, hogyan lehetett hadiüzem egy olyan gyár, amely jellegzetesen polgári szükségletekre termelt. Ne feledjük, hogy az Elzett az ország legmodernebb automata gépekkel felszerelt sajtoló üzemével rendelkezett. A gépek zömét import útján szerezte be a gyár, s azok fényképeit a Honvédelmi Tárca lerakta. A Honvédelmi és az Iparügyi Minisztérium az Elzettet még 1938ban felvette a hadiüzemek listájára. Az első katonai megrendelést 1938-ban kapta a gyár. Előbb 36-os mintájú kézigránátot készítettek, majd 1942-ben áttértek a 42-es mintájúak gyártására. A háború utolsó szakaszában megkezdődött a puskacsőre húzható puskagránátok készítése. A kézigránátgyártás szerszámgépeit részben a Salgótarjáni Gépgyár, részben maga az Elzett állította elő. A szalagból való gyártás elvét a gránátoknál is fenntartották, s a legfontosabb méretek a 0,5 X 136 és a 0,5 X 140-es vörösrezezett, mélyhúzot acélszalagok lettek. Ezt az anyagot is a Salgótarjáni Vasmű R. T. készítette. A kézigránátgyártásnál sokkal nagyobb volumenű volt a széteső géppuska hevedertagok gyártása. E munka révén az Elzett is bedolgozója lett az ún. Messerschmidt-programnak. E munkában 27 hazai nagyüzem vett részt, német gyárakkal kooperáltak, s a széles kooperáció eredményeként készültek a Messerschmidt hadirepülőgépek. E munkából az Elzettre a géppuska hevedertagok gyártása jutott. Az e munkában részt vevő gyárak különleges kedvezményeket élveztek, de különleges felelősség is terhelte őket. Még újoncaikat is visszatarthatták a behívástól, s el kellet készíteniük a nélkülözhetetlen és mássál nem pótolható személyek névsorát. Az 1944-es tervben már 8 100 000 pengő értékben szerepeltek gránátok és hevedertagok. 1944 őszén, amikor már csak hadicélra termelt a gyár, napi 200 000 db hevedertagot készítettek. Ebben az időben a gyárban már német műszaki átvevők is ügyködtek. Ezek az Elzett munkájával meg voltak elégedve. Szabotázs a gyártás ideje alatt nem fordult elő. Az utókornak hangzatosabb lenne, ha szabotázsokról és fegyveres ellenállásról lehetne beszélni. Ilyen nem volt. De mert a német megszállóknak az volt az elsődleges céljuk, hogy a termelés menjen, nem ellenőrizték a felmentettek listáját. A nyilasok feljelentgetései ellenére sem voltak hajlandók leváltani Ganst, aki német származása miatt tökéletesen beszélte a nyelvüket is. Gans a számára adódott lehetőségeket arra használta fel, hogy üldözötteket bujtatott és rejtegetett a gyár területén. Ezeket a nyilas csőcselék sem tudta elhurcolni, mert a hadiüzemnek katonai őrsége is volt. A felszabadulás után az Elzettben történteket hivatalosan nem minősítették ellenállásnak. Gans és Heinrich állami elismerésben nem részesült. Igaz, a hadigyártás irányításáért zaklatásban sem volt részük. Üldözötteket mentő tevékenységüket, csak igazgatósági jegyzőkönyv örökítette meg, Kallós kezdeményezésére. 447