Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Tóth Imre: Az Elzett-gyár története = Die Geschichte der Fabrik ELZETT 433-460

leépítésbe kezdtek, Kallós pedig beruházott. Hosszú távon az idő őt igazolta, de a pillanatnyi bajok nem oldódtak meg. Az üzemfejlesztés kétirányú volt. Kallós úgy döntött, hogy a cipőpaszták bádogdobozait, valamint a doboznyitókat ezentúl az Elzettben gyárttatja. Ezzel kapcsolatosan a részvények számát a duplájára emelték, s a Schmoll-gyár 170 000 pengőig érdekeltséget vállalt az Elzettnél. Természetesen az új részvényeket is Kallós birtokolta. A vállalat részvénytőkéje így 340 000 pengőre emelkedett. A gyárfejlesztés során a második nagy lépés a lakatgyártás körének kibővítése lett. Elhatározták páncéllakatok készítésének bevezetését. Az ezzel kapcsolatos beruházások összege 129 053 pengőre emelkedett. Az új beruházások emelték a gyár exportképességét. A szükséges gépeket viszonylag alacsonyabb árakon lehetett beszerezni, hiszen a válság ideje alatt a szerszámgépiparban is nyomott árak voltak. A fellendülés új időszakában pedig felújított modern gépparkjával jelentkezett a piacon az Elzett s előnyt szerezhetett magának versenytársaival szemben. Ez az idő azonban még messze volt. A vállalat működéséről 1933 decemberében kiadott belső bizalmas jelentés még eléggé sötétnek festette a jelent, s nem túl biztatónak a jövőt.

9 A kétségbeejtő gazdasági helyzet ellenére tovább folytak a beruházások a Schmoll-gyárból származó haszonból. Gépeket szereztek be az épületzárak gyártásához, felkészültek a Cató, Caró és Tuto lakatok gyártására is. A fővárosba költözés és cilinderzárgyártás bevezetése 1934-ben és 1935-ben már némi javulást mutatott a gyár forgalma. Nőtt a foglalkoztatottság is. 1934-ben már 6762 P volt a nyereség. Ez a forgalomhoz képest még jelentéktelen volt, s tartalékalap növelésére fordították. 1935-ben elhatározták, hogy Budapestre helyezik a gyártást. Az eladást intéző részleg, a központi iroda, eddig is a fővárosban volt. 1935. dec. 6-án az Elzett Vasárugyár Rt. 93 000 pengőért megvásárolta a Kaszab-féle Csavar- és Vasárugyár Rt. 1927. sz. telekkönyvi betétben bejegyzett gyártelepét a rajta levő összes gyár- és lakóépületekkel együtt. A telek Angyalföldön — akkor VI. ma XIII. ker. — Bence, Máglya és Madarász utcák által határolt területen feküdt. Kiterjedése 1817,40 négyszögöl volt. A gyártelep magvát ma is ez a terület képezi, de az évek során többször sikerült megszerezni kisebb szomszédos területeket. Az utóbbi években a gyár birtokába került a Váci úti szakasz is. 1936. január 2-án megkezdődtek az átalakítási munkák, s ezt követőén a költözködés. A gyár átköltöztetése 272 000 pengőbe került. A költségek fedezésére 2720 db 100 pengő névértékű kötvényt bocsátottak ki. Ezzel a részvénytőke 612 000 P-re emelkedett. Az új részvényeket Kallós Ernő vásárolta meg. A cipőpasztagyártásból eredő profitot újból az Elzettbe fektette. 1935- és 1936-ban egyenletesen emelkedett a vállalat nyeresége, azonban osztalék fizetésére még nem kerülhetett sor. Hosszú évek óta 1936-ban látunk először bizakodó hangú jelentést az esztendei eredményekről. „Nőtt a foglalkoztatottság, emelkedett a belső fogyasztás, tetemesen nőtt a kivitel." A mérlegszámla végösszege meghaladta a milliót, 1148 962 P-re emelkedett. 1936. december 31-én az árukészlet értéke 263 966 P-t tett ki, az adósok 310 747 P-vel tartoztak. A társaság tulajdonában levő ingatlan 246 077 P-t ért, a gyári berendezést 318 139 P-re értékelték. 439