Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Rózsa Miklós: A budai Auguszt cukrászda = Die Konditorei Auguszt in Buda 393-432

fagylaltformák is, amelyek kompozíciók készítését is lehetővé tették. így cukorból készült és színezett kosárban tojásokon ülő tyúk, bőségszaru, gyümölcstál, virágkosár, farsangi fánktál stb. E kompozíciók minden egyes részéhez megvolt az ónból készült, összecsukható forma. A formákból egymás után kivett fagylaltokból rakták össze a kompozíciókat. Annak érdekében, hogy a rendelő ne csak szóbeli ismertetés alapján tudjon választani, előzetesen megtekinthette az egyes kompozíciók viaszból, színezve készült mintáit. Gazdaságtörténeti szempontból figyelemre érdemes, hogy amikor Auguszt József az ostrom után a fagylaltformákat el akarta adni, azokat csak fémhulladék-kereskedő vette meg. Cukrászok egyikét sem érdekelte. E formák felhasználásával készülő termék iránti keresletre nem számítottak, s nem akartak feleslegesen invesztálni. Auguszt József tudta, hogy az ízek élvezetéhez — a környezeti hatások közül — az ízléses tálalás is szükséges. Mindig szem előtt tartotta, hogy „ein glänzendes Tischgedeck ist gemeiniglich der Vorbote einer reinlichen Mahlzeit". Ezért tartozott üzletéhez a nemes anyagból, porcelánból és kiváló ötvözetű, jól tisztítható fémből vagy ezüstből készült edény és evőeszköz, a finom textíliából való asztalnemű. A porcelánedényen sötétkék vagy arany színnel festve, a fémtárgyakba pedig vésve vagy beleütve, az asztalterítőkbe szőve, a papírszalvétára pedig nyomtatva AUGUSZT cégjelzés volt. A pulton a torták finom ötvözetű fémből készült, egészen rövid szárú talpas tortatálcákon, a sütemények ezüst tálakon, alacsony, gömb alakú lábakon álló díszes fémtálcákon vagy magas talpas ezüst tálakon voltak elhelyezve. A fióküzletekben az edények azonosak voltak a Krisztina tériekkel. Ugyanolyanok, úgy is mondhatjuk, ugyanahhoz a készlethez tartozóak voltak a Hidegkúti úti éttermi edények is. A porcelán edények a pécsi Zsolnai gyár, a budapesti Hüttl porcelángyár gyártmányai, valamint ,,Bauscher-Weiden" és „D BUDAPEST" gyártási jellel ellátottak voltak, s azokat közvetlenül a gyár vagy a budapesti Verő Rt., vagy Barabás Imre budapesti (VIII., Rákóczi út 27. sz. a.) kereskedő szállította. Az üzlet adminisztrációját egy alkalmazott végezte, akinek feladata a könyvelés és a munkavállalókkal, iparhatósági be- és kijelentésükkel, munkabérük számfejtésével, társadalombiztosításukkal járó ügyvitel, a hivatalos lapban megjelent jogszabályok és ipartestületi körlevelek figyelemmel kísérése, nyilvántartása, valamint — kis mennyiségű — levelezés lebonyolítása volt. A második világháború éveiben elsősorban az anyagbeszerzési nehézségek befolyásolták igen kedvezőtlenül a termelést és forgalmat. Cukorhoz, liszthez, zsiradékhoz csak korlátozott mennyiségben, kiutalásra lehetett hozzájutni. A sütemények választéka csökkent. Szendvicshez — éppúgy, mint abban az időben a péksüteményhez — kenyérváltó jegyet kellett a vendégtől kérni. A háborús évek alatt elmaradt az uzsonnához szolgáltatott szalonzene. Auguszt József termékeit a háború alatti hatósági ármegállapítások idején, az áremelést sorozatosan engedélyező rendeletek szerinti árnál olcsóbban adta. Ebben az időben termékei olcsóbbak voltak, a hasonló üzemű és hasonló üzleti rezsivel terhelt más budapesti jobb nevű cukrászokénál.

115 115 F. Lí. Cukrászip. test. Ügyviteli ir. 873/1941., 291/1942. 424