Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)
Rózsa Miklós: A budai Auguszt cukrászda = Die Konditorei Auguszt in Buda 393-432
a cukrászdát körülvevő vagyoni komplexus keretébe helyezett vagy legalábbis e felé mutató határozottabb utalásokkal való bemutatása. Ez módot adna magának a cukrászdának a budapesti cukrászipar és cukrászdái vendéglátás történetében elfoglalt helye jobban érzékelhető bemutatására. Az abban az irányban folytatott kutatást, hogy az Auguszt cukrászda fejlődését lehetővé tevő tőke kialakulásában az iparüzletből származó felhalmozásnak milyen szerepe volt, ill. volt-e szerepe más forrásból származó felhalmozásnak? — nehezíti, sokszor megakasztja egyrészt a figyelembe jövő vagy ilyenekre következtetni engedő adatokat, másrészt az összefüggések feltáráshoz elengedhetetlen adatokat tartalmazó források úgyszólván teljes elpusztulása. A cukrászda története — felfelé ívelő fejlődést dokumentáló — eseményeinek és a más adatok hiányában csak a szakalkalmazottak létszámára korlátozódó fejlődési vizsgálat eredményeinek egybevetése azonban egyes megállapításokat már lehetővé tesznek. Az egyik az, hogy a szakalkalmazottak számának az 1901ben megvolt kisszerű üzlettől indulás és az 1916. év közötti időszak alatti alakulása és az ez alatti fejlődés ennek alapján számított üteme folyamatosan összhangban van a fejlődést dokumentáló ugyanezen időszak alatti azon eseményekkel, amelyek az üzemi és vagyoni komplexus növekedésére utalnak. Ez az összhang pedig annak megállapítását is megengedi, hogy ha a számításoknál a cukrászda fejlődését meghatározó valamennyi tényezőt már nem is lehetett alapul venni, a szakalkalmazottak létszáma és az azon alapuló számítási eredmények a tényleges fejlődésnek és ütemének megközelítésére — legalábbis érzékeltetésére — alkalmasak. A lehetségessé vált további megállapítás az, hogy az 1901. és 1908. közötti felhalmozás kizárólag, az ezt 1916-ig követő idő alatti pedig túlnyomórészt a cukrászati termelés és a termékeknek a cukrászdában és fiókjaiban (adatok hiányában csak feltételezetten; viszonteladóknak is) történt értékesítéséből, valamint cukrászdái szolgáltatások nyújtásából származó felhalmozás volt. (Az Attila körúti földszintes házból 1906-tól származó bérbevételeknek ebben csak jelentéktelen szerep tulajdonítható. A négy bérlakásos és négy üzletbérleményes Krisztina tér 3. sz. alatti ház pedig csak 1916-tól nyújtott bérbevételt.) A további kutatás derítheti csak fel, hogy az 1916 utáni központi értékesítő hely (főüzlet) magasabb színvonalával és a két fióküzlet fenntartásával járó költségnövekedés, valamint a termelésnek az értékesítő helyek számának növekedése folytán szükségessé vált fokozása és a cukrászdából származó felhalmozás, valamint a házbérjövedelmek hogyan viszonyulnak egymáshoz; az utóbbinak volt-e, ill. kellett-e szerepének lennie a cukrászda további történetében. Cukrászipartörténeti szempontból vizsgálatra érdemes az is, hogy habár cukrászati termelés csak a Krisztina téri üzlettel összefüggő műhelyben folyt, az áruval innen ellátott fióküzletek számának növekedése (majd csökkenése) és a szakalkalmazottak létszámának alakulása közötti eltérés milyen tényezők együtthatásának következménye. 1944 karácsonyán bezárult a Budapest köré vont ostromgyűrű. A héthetes ostrom alatt a Krisztina tér 3. sz. alatti ház tetőzete, homlokzata már az első napokban megsérült. Egy bomba átszakította az I. emeleti mennyezetet. A védelemre berendezkedett katonaság az ostromgyűrű szűkülésekor lovakat kötött az üzletbe. A lovak éhségükben a bútorok fáját rágták és kárpitjának afrikját ették. Az ostrom utolsó napjaiban egy légibomba eltalálta a Roham utcába beállított lőszerszállító teherautót, s a robbanás hatására a ház Roham utcai frontjának I. emelete teljesen elpusztult, néhány helyen födémé is beszakadt az üzletbe. Az ostrom alatt az Auguszt cukrászda elpusztult. A ház igen szomorú képet mutatott. Az akkor 70 éves Auguszt József életművének súlypontját látta össze27 Tanulmányok Budapest múltjából 417
