Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Rózsa Miklós: A budai Auguszt cukrászda = Die Konditorei Auguszt in Buda 393-432

a mesterségbeli ismereteket igénylő cukrászipart megfelelő színvonalon és gazda­ságilag eredményesen folytatni képesítéssel nem rendelkező özvegy azonban csak képesített alkalmazottal tud. Valamely iparos vagy kereskedő alkalmazottainak számát és számuknak egy-egy éven belüli (pl. az idénymunkaerő-szükséglet kielégítésére rövid időre alkalmazott kisegítők beállítása folytán jelentkező) hullámzását, valamint éven­kénti alakulását egyfelől az üzem termelékenységének, az ipar vagy kereskedés jövedelmezőségének csak egyik meghatározójaként, másfelől az üzlet jelentő­ségére következtetni engedő egyik tényezőként kell értékelnünk. Itt is érvényes az, hogy ha valamely jelenséget meghatározó valamennyi tényezőt nem is ismerjük, s ezért a következtetések levonásánál nem is tudjuk figyelembe venni, a valóság a jelentős tények ismeretében és azok alapján végzett megfelelő szá­mítással — adott hibahányadossal — megközelíthető. Legalábbis a tendenciák kimutathatók. Az özv. Augusztné által foglalkoztatott munkaerő megállapításához a segé­dekről az 1886. március 1. utáni, az inasokról pedig az 1899. január 1. utáni adatok állnak csak rendelkezésre. 38 Ezek alapján megállapítható, hogy 1886. március 1-től kezdve özv. Augusztné — iparűzésének ideje alatt, tehát 1901. október 12-ig — 18 segéddel létesített munkaviszonyt. Az 1886. március 1. és 1891. december 31. közötti közel 6 évben 1 (1,24) volt a segédek átlagos száma. 39 Ez a szám az időszaknak egyetlen évében sem érte el a 2-t. Két segéd az idő­szaknak összesen csak % részében állt alkalmazásban. Az évi átlagos szám csak 1892-ben érte el a 2-t, s a század végéig lényegében az (2,51) maradt. A segédek évi átlagos száma 3 fölé első ízben csak 1895-ben emelkedett, s ezen a szinten csak 1899-től állandósult. (Az 1899. január 1-i — első — és az 1900. május 1-i — második — inasszerződtetéskor a segédek száma egyaránt csak 2 volt.) A budapesti cukrászok az 1881. évi népszámlálás adatai szerint átlag 2 38 F. ht. Budapesti Sütők Ipartestületének iratai. — Az ipartestület 1885-től vezetett Segédnyilvántartó könyve, valamint 1898-tól vezetett Tanoncszerződósnyil­vántartója. 39 Egy-egy évben alkalmazott segédek (s) átlagos számát ( s ) a súlyozott szám­tani átlag szabályait alkalmazva, a következőképpen állapítottuk meg. Az adott évet felbontottuk annyi szakaszra, ahányszor a segédek száma az előző szakaszhoz viszonyítva változott. Az első változás a 0-ról az első szakasz alatti se­gédszámra való változás. Egy-egy szakasz annyi napos, ahány napig változatlan a segédek száma. Az egyes szakaszok napjainak (idő) számát (i), mint súlyokat meg­szoroztuk az évnek abban a szakaszában alkalmazásban állott segédek számával (s). Az így kapott szorzatok (i.s) összegét (2 is) elosztottuk az egyes szakiaszok napjainak összegével (2 i), amely mindig 365 — illetőleg szökőévben alkalmazott segédek átlagos számának kiszámításánál 366. Tehát a következő képletet alkal­maztuk: 2i.s 2 i. s 2i.s s = = vagy (szökőévben) — 2i 365 366 Több évi időtartam alatt alkalmazott segédek évi átlagos számát (S) pedig az egyszerű számtani átlag íszabályainak következőképpen való alkalmazásával álla­pítottunk meg: A vizsgált időtartam alatti évek segédeinek évi átlagos számát (s) összeadtuk (átlagolandó értékek összege = 2 s) és elotsztottuk a vizsgált időszak alatti évek (é) együttes számával (2 é). Tehát a következő képletet alkalmaztuk: 2s S = 2é 399

Next

/
Oldalképek
Tartalom