Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1888-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 3. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1888 359-392

évtizednek végső fokon milyen befolyása volt a gazdasági élet azon területeire, melyeken a legnagyobb adófizetők helyzetét meghatározó vagyoni, illetve jövedelmi alapok kialakultak, és mindez milyen változásokat, belső eltolódásokat eredményezett a csoport szerkezetében? Ügy véljük, e vizsgálat a fenti kérdéseken túlmenően biztos bázist fog teremteni a legnagyobb adófizetők csoportjának még további útját, alakulását felderíteni kívánó kutatásoknak is. 1. Ha az 1888. évi legnagyobb adózók csoportját,

2 mindenekelőtt a már 1873-ban kialakított foglalkozási főcsoportokba osztjuk be, majd ezeken belül a személyeket az adó nagysága szerinti kategóriákba is besoroljuk, és mindezt az 1873. évi eredményekkel is összevetjük, a szemközti 1. sz. táblázatot kapjuk: A táblázat első jellegzetes vonása máris a dekonjunktúra hatását mutatja: az adóalapok feltűnő csökkenését. 1873-ban (igaz, hogy csak Pest lakosai közül) senkinek adója nem szállt 400 ft alá — 1888-ra a budapesti adózók közel 20%-a, 222 fő már a 300 és 400 ft közötti kategóriában adózott. De csökkent a legmagasabb adókategóriákban adózók létszáma is. 1000 ft-on felül 1873-ban még 427-en adóztak — 18 év után már csak 340-en. Az egész struktúra végül is a fizetett adók végösszegeit tekintve erőteljesen elmozdult lefelé: mintha a város legnagyobb adózói általában erőteljesen elszegényedtek — de legalábbis adóalapjuk jelentősen lecsökkent volna. Ez a mozgás azonban sajátos módon párosul a struktúrát alkotó főbb foglalkozási csoportok létszámának átalakulásával is. Ha az egyén meghatározott foglalkozási főcsoportba történő egyértelmű besorolása nem is volt mindig lehetséges (egy vagyonalap több foglalkozási főcsoportra is visszavezethető eredete miatt: pl. a bankár vagy ügyvéd háztulajdonos is lehetett, a pénzváltó üzlet bizományi üzlettel s emellett háztulajdonnal is párosulhatott stb.) mégis a legnagyobb adózók közé csak háztulajdoni, illetve házbér jövedelmi adója alapján bekerültek főcsoportjának létszámcsökkenése (504 < 211) és a szabadfoglalkozású értelmiség (valamint kisebb, de nem jelentéktelen arányban a hivatalnokság) létszámának rendkívül nagyarányú megnövekedése (73 < 194, illetve 49 < 71): e két szélső pont önmagában is jelzi a változás méreteit még akkor is, ha tudjuk: az értelmiségiek túlnyomó része háztulajdonosként került a legnagyobb adózók jegyzékére. De a két szélsőség között kisebb-nagyobb növekedés figyelhető meg, jóformán valamennyi főcsoportban. Mint láttuk, igen erősen lecsökken a csak háztulajdon után adózó csoport létszáma (vele a régi polgárság szegényebb elemei esnek ki a virilisták soraiból), erősen növekszik — s immár olyan sajátosan nagyvárosi kategóriákban is, mint a lapkiadóké és a szerkesztőké — az értelmiség (köztük hatalmas méretekben az ügyvédek) és a hivatalnokság aránya, mely utóbbi a város főváros jellegének erősödésével is együttjárva egyrészt a hivatalnokság vagyonosodását, másrészt a vagyonos polgárság a hivatal felé fordulását mutatja: együttesen — mint láttuk — egy saj átlagosan a városhoz kötött szellemi foglalkozású réteg kialakulásának jeleként. A városépítés az építőipar és az építőanyag-kereskedelem egyre több emberét hozza fel a virilisták soraiba: közöttük az építési vállalkozókat; — a megnövekedett népesség, és vele kapcsolatban a tömegellátás megnövekedett lehetőségei, a kereskedelemmel is összefonódott sütő- és húsipari, a 2 Az 1888. évi legnagyobb budapesti adófizetők jegyzékét az ország összes virilisét egyetlen egységes ABC-be osztva közlő Magyar Almanach c. 1888-ban Budapesten megjelent kiadványból állítottuk össze; — sajnos minden figyelem ellenére a több tízezer név között 21 megtalálhatatlan hiánnyal. — A személyekre vonatkozó adatok alapanyagát szolgáltató kiadványok jegyzékét az 1873. évi legnagyobb adózókról szóló tanulmányunk 7. sz. jegyzete tartalmazza. 360