Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

tására Komáromból kirendelt alakulatok is csak 8. és 10. között érkeznek meg ide (aminek meg bizonyára az az oka, hogy István főherceg kezdetben számít Batthyány bécsi közbenjárásának hatékonyságára s ezért a Mertz számára augusztus 29-én kilátásba helyezett újólagos utasításokat maga is késve adatja ki).

38 Vagyis István főherceg, az augusztus 31-i királyi leirat kézhezvételétől számítva, egy álló héten át tétlenül kénytelen vesztegetni idejét már csak az általa szükségelt csapaterősítések jövetelének vontatottsága miatt is. Meg kell azonban hagyni, hogy a nádor — s ez szintén közrejátszik fáradozásainak eredménytelenségében — hamarabb akkor sem bonthatná ki az ellenforradalom zászlaját, ha a budai helyőrség megerősítése történetesen gyorsabban bonyolódnék is le. Ahhoz ugyanis, hogy a siker reményében kísérelhesse meg a végrehajtó hatalomnak a maga kezébe vételét, ürügyül elengedhetetlen szüksége van a kormány előzetes feloszlására, a kormány pedig valóban csupán Batthyány és Deák hazaérkezte után, 10-én nyújtja be lemondását. És a nádornak, hacsak el nem akarja hamarkodni a dolgát, természetesen ki kell böjtölnie Jellacic hadműveleteinek megindulását is, emiatt pedig szintén hasonló ideig kell várakoznia, mivel Jellacic, bármennyire igyekszik is, csupán 11-én képes támadásba lendülni. Annak a hétnek a folyamán viszont, amelyet István főherceg eszerint több okból is ölbe tett kézzel kénytelen eltölteni, Pesten olyan fejleményekre kerül sor, amelyek — s ez az általa szőtt háló szétszakadozásának legfőbb előidézője — éppen nem erősítőleg hatnak az ellenforradalom hadállásaira. A szeptember 3-át követő napokban mindenekelőtt folytatódik a közhangulatnak az az átalakulása, amelyhez az első lökést az Egyenlőségi Társulat 3-i visszakozása, az általa szeptember 8-ra kitűzött népgyűlés lemondása adta, — s ebben döntő része van Kossuthnak. Kossuth ugyanis 4-én, miután az előző éjszakán a nádornál tartott minisztertanácson megismerkedett az augusztus 31-i királyi leiratban foglaltakkal, megjelenik a képviselőház üléstermében, s a leiratról nem tájékoztatja ugyan a képviselőket (mert a kormány Batthyányék visszatérte előtt semmiféle elhatározó lépést nem kíván tenni), arra azonban nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy a kormány küldöttei immár egy hete eredménytelenül időznek az udvarnál — egyelőre a magukkal vitt katonai és pénzügyi törvényjavaslatok szentesítését sem tudták kieszközölni — s feltehetően ezután sem fognak eredményt elérni, minthogy Magyarországgal Bécsben „rút, ocsmány játék játszatik". Magyarország helyzete tehát — mutat rá Kossuth — kétes, mert az ország ellenségekkel áll szemben, de kétes azért is, mert az ország élén olyan kormány áll, amely a maga tevékenységét a törvények értelmében óhajtja kifejteni, azokhoz a törvényes eszközökhöz viszont, amelyek nélkül az országot nem lehet megvédelmezni, egyszerűen nem jut hozzá. S ilyen kétes helyzetben az ország huzamosan nem maradhat. Következésképpen vagy Bécsnek kell változtatnia politikáján, vagy Magyarország lesz kénytelen „ideiglenesen olly végrehajtó hatalomról gondoskodni, melly végrehajtó hatalom ne legyen kénytelen a maga eljárásának eszközeit a törvényből, hanem a haza veszélyéből meríteni". Summa summárum: sürgősen tisztázni kell, hogy Bécs hajlandó-e hát változtatni politikáján. S ezért — fejezi be Kossuth — célszerű 38 V. ö. Urbán Aladár : A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán, Bp, 1973, 220. 1. — Megjegyzendő viszont, hogy a nádor időközben váratlan segítséghez is jut, amennyiben most Budára vonulnak némely sorezredi alakulatok, amelyeket a dunántúli magyar fegyveres erők mellett működő kormánybiztos, Csány László megbízhatatlanságuk miatt éppen ezekben a napokban távolíttat el a Dráva menti táborból (v. ö. Barta István: Kossuth és Csányi, Századok 1952, 622. 1.), de a főváros határában ezek is csupán 9-én tűnnek fel (v. ö. NE 1848 szept. 10, 61. sz. 241. 1.). 22* 339