Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

alább az utolsó pillanatban megpróbálja rávezetni a követendő útra, s ezért augusztus 11-én a márciusi ifjúság vezető lapjának, a Marczius Tizenötödikének a hasábjain egyszerre példátlanul heves ellentámadásba megy át : „Ezer esztendő óta sokszor volt már a magyar nemzet kutyául, de nem hiszem, hogy valaha kutyábbul lett volna, mint jelenleg van." „Felszabadultunk a Metternich-kompánia alól, s kaptuk a Battyáni-ministeriumot. Erre ugyan elmondhatni, hogy ,eben gubát'. Amaz tetteivel törekedett vesztünkre, emez tétlenségével fogja vesztünket okozni." „Azért szenvedtünk hát ezer esztendeig, azért izzadtunk könnyeket és sírtunk vért, azért botorkáztunk át keservesen a középkor hosszú éjén, hogy midőn virad végre, mi fáradtan, ájultan roskadjunk össze az útfélen, hogy a nemzetek hajnalának első sugarai oda fonódjanak Magyarország homlokára halotti koszorú gyanánt!" „Szomorú, szomorú. És pedig így lesz, ha a nemzet minélelőbb föl nem serken s ki nem ragadja kormánya és képviselői kezéből azon hatalmat, mellyet nekik jó hiszemben átadott s mellyel azok részint nem tudnak élni, részint rútul visszaélnek,"

5 , Ez pedig nem is egyszerűen a májusban elejtett fonal újrafelvétele, hanem jóval több annál. Hiszen Petőfi a Batthyány-kormány eltávolításának jelszavát korábban még legkeményebb kormányellenes fellépése alkalmával, amaz emlékezetes május 12-i népgyűlésen sem adta ki, az országgyűlésnek meg akkor éppenséggel mielőbbi egybehívását sürgette, mert éppen az országgyűléstől várta, hogy ellenőrködésével mintegy ki fogja kényszeríteni a kormánypolitika erélyesebbé tételét. Most viszont ugyanő — idő közben megbizonyosodván arról, hogy az országgyűlés működéséhez fűzött reményei hiú remények voltak, amennyiben a kormány az országgyűlésben ténylegesen nem szigorú bírájára, hanem készséges támogatójára talált — többé szóba sem hozza, hogy a jelenlegi kormánytól erélyesebb politikát kellene követelni, mi több: azt sem hozza szóba, hogy a jelenlegi kormányt más parlamentáris kormánnyal kellene felcserélni, hanem immár a kormány és az országgyűlés egyidejű megdöntése mellett tör lándzsát, azaz a parlamentáris kormányzati rendszer gyökeres felszámolása és a forradalmi diktatúra bevezetése mellett foglal állást. Előrelépés azonban ez idő tájt nem egyedül Petőfinél mutatkozik, hanem más radikálisoknál, a radikálisok legmérsékeltebbjeinél is. Mert hogy az ellenforradalmi támadás többé el nem kerülhető, avval augusztusban a baloldal hívei közül már azok is mind tisztában vannak, akik márciusban az udvar akkori meghunyászkodásának láttán még elképzelhetőnek tartották, hogy a Habsburgok később sem fognak kísérletet tenni a forradalom kezdeti vívmányainak visszavételére. Birányi Ákos például, aki annak idején, április elején, mikor a baloldal sorain belül is heves vita robbant ki a Bécs irányában követendő politika megítélését illetően, — Petőfi ellenfeleinek álláspontját igazolandó — azt erősítgette, hogy ha Magyarország beéri a forradalom addigi eredményeivel, akkor ezeket az eredményeket talán polgárháború megvívása nélkül is megőrizheti a maga számára, a radikálisokat tömörítő Egyenlőségi Társulat augusztus 15-i közgyűlésén már — merőben Petőfi véleményét visszhangozva — annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy most, a császári csapatok itáliai győzelmei 4 Így Petőfi Sándor: A nemzethez, PSÖM III (szerk. Varjas Béla), Bp, 1951, 97. 1. . • : x 5 Petőfi Sándor: Pest, aug. 10. 1848, PSÖM V (szerk. V. Nyilassy Vilma—Kiss József), Bp, 1956, 112—115. 1. Mindezekről bővebben Spira György: Petőfi kardja, Spira György: A negyvennyolcas nemzedék nyomában, Bp, 1973, 256—260. 1. 331