Tanulmányok Budapest Múltjából 19. (1972)

Spira György: Pest a negyvennyolcas forradalom szeptemberi fordulatának kezdetén = Pest zu Beginn der September-Wendung der ungarischen Revolution von 1848/49 327-358

SPIRA GYÖRGY PEST A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM SZEPTEMBERI FORDULATÁNAK KEZDETÉN 1848 szeptemberének elején új fejezet nyílik a magyar forradalom történetében, s ez új fejezet első mondatait a Habsburgok róják fel a történelem lapjaira. Az indítékot pedig ehhez az adja nékik, hogy — hála az előző hónapok folyamán érvényesített taktikájuknak (amelyet még a birodalomrengető márciusban dolgoztak ki, s amelynek a lényege az volt, hogy a többfrontos harc elkerülése végett mindaddig kesztyűs kézzel kell bánniok Magyarországgal, ameddig fölébe nem tudnak kerekedni az uralmuk épségét fenyegető többi forradalmi mozgalomnak — kivált a leghevesebbnek, az észak-olaszországinak —, s csak, ha ez megtörtént, akkor szabad majd megkísérelniök, akkor viszont már halogatás nélkül napirendre is kell tűzniök a magyar forradalommal való leszámolást) — a mérleg — ha előbb talán nem is — augusztusban immár határozottan az ő oldalukra billen. A helyzetet ugyanis ekkor az egyik póluson az jellemzi, hogy a Magyarországon áprilisban hivatalba lépett liberális Batthyány-kormányt alapjában véve még mindig lenyűgözve tartják azok az illúziók, amelyeket tagjainak legtöbbje táplál — s táplál megannyi kudarc ellenére is — az uralkodóház iránt, a másik póluson ellenben az, hogy a császári csapatok, miután június derekán vérbe fojtották a prágai Habsburg-ellenes felkelést, július utolsó hetében erőik javarészének összpontosításával eldöntő vereséget mérnek a lombardiai szabadságharcosokra s augusztus 6-án az olasz szabadságmozgalom szívét, a márciusban felszabadult Milánót is újból kezükbe kaparintják. Ami pedig a közbülső frontot, a szűkebb értelemben vett Ausztriát illeti: az uralkodóháznak ekkorra itt is sikerül tetemesen megszilárdítania állásait, amennyiben sikerül ellenfeleinek táboráról leválasztania, sőt egyenesen a maga oldalára is vonnia az osztrák burzsoáziát, kihasználva, hogy ez az osztály, míg ki nem vívta a feudális kötöttségek felszámolását és saját képviselőinek a birodalom kormányzásában való néminemű részeltetését, kész volt ugyan élére állni az abszolutizmus elleni küzdelemnek, mióta azonban a márciusi forradalom jóvoltából elérte céljait, azóta éppen tulajdon márciusi fegyvertársaiban, a törvény előtti egyenlőség mellé a korábbinál nagyobb darab kenyeret is követelő bécsi munkástömegekben meg az osztrák ipar és kereskedelem érdekeit semmibe vevő magyar és olasz, szeparatistákban kezdi felfedezni legfőbb ellenlábasait s ennek megfelelően kezd következtetésre jutni, hogy harcolnia most már elsősorban emezek ellen kell, ebben a harcban viszont segítséget már elsősorban éppen attól a Habsburg-hatalomtól remélhet, amely ellen márciusban még emezekkel együtt szállott síkra. 327